07/07/2026
Nagyon sokan vannak egyedül
Inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.
Ez elméletben rendben is van, azonban arról kevesebb szó esik, hogy ez mekkora csapdává és önigazolássá, egy idő után pedig egyfajta kalitkává tud válni, szélsőséges esetben pedig saját magunk és mások állandó és ismétlődő ignorálásához vezet. Senki és semmi nem tudja átugorni majd azt a bizonyos lécet, senki és semmi nem lesz elég jó ahhoz a képhez képest, amit az évek alatt elképzeltünk. 🙂
Az egyedüllét válik biztonságossá!
Nem mindenki megalkuvó, aki párkapcsolatban van.
Nem minden család méregező.
Nem minden tartós kapcsolat nehéz.
Nem minden ellen kell lázadni.
Nem kell minden régi értéket kidobni.
Aki nem látja a másik oldalt, nem tud tartósan együttműködni senkivel. Minden róla szól és még csak észre sem veszi.
Csak addig működik együtt, amíg az érdekeit, szükségleteit, egoját, önzését kiszolgálják.
Aki csak a sajátját éli és látja, nem tud tartós és mély partnerkapcsolatot, tartós és mély barátságot, vagy egyéb kollegális stb. kapcsolatot fenntartani.
Mindig talál a másikban kivetnivalót, ami miatt továbbállhat és ezzel visszaigazolhatja magának, hogy naaaa ő is csak itt tart, holott pont fordítva van. 🙂
(Ez egyébként egy idő után már manipulációs eszközzé is tud válni.)
Felnőttként (persze csak ha tényleg azok vagyunk?!) tényleg azt hisszük, hogy egy kapcsolatban nem normális a konfliktus, a nézetkülönbség, a kellemetlen érzések megtapasztalása? Tényleg azt hisszük, hogy van olyan személy, aki mellett majd minden rózsaszín lesz és aki nem nyomja be rajtunk a trigger pontokat, ha közel engedjük? 🙂
Persze sokan azt sem tudják - mert nincs tapasztalati élményük erről -, mit jelent közel engedni. Mert az első, második kellemetlen tapasztalatnál ignorálnak, menekülnek, hátat fordítanak és nem értik, miért ismétlődik mindig ugyanaz az életükben.
Amikor egy kapcsolat közel van, az a mindennapokról szól. Nem arról, hogy évente 3-szor találkozunk és előadjuk a legjobb arcunkat a másiknak. Nem arról, hogy messenger ismerősök vagyunk. Nem arról, hogy elvonulásokon találkozunk, vagy életünk egy nagyon rövid szakaszában találkoztunk.
A közelség nagyon sok embernek ismeretlen kategória.
Ezért azt sem tudják, mit jelent elköteleződni, felelősséget vállalni, kitartani, megérteni a másik oldalt is, nagyvonalúnak lenni stb. és nem az ünnepnapokon, hanem a szürke hétköznapokon is, amikor nem tudod azt az arcodat mutatni, ami kellemes, amikor el vagy fáradva, amikor épp nem úgy mennek a dolgaid, mint a mesében, amikor te is segítségre szorulsz, vagy épp csendre vágysz.
Ne hidd el, hogy minden ősi értéket ki kell dobni.
Ne hidd el, hogy mindenből szabadulni kell.
Ne hidd el, hogy minden lázadás igaz.
Ne hidd el, hogy a pillanatnyi nehézség megoldhatatlan.
Sokkal melósabb ott maradni és dolgozni magadon és a kapcsolaton, ezért egyre kevesebben választják.
A legegyszerűbb lelépni, elmenni, ignorálni, kitiltani, vagy egyedül maradni és másokat kritizálni, hogy nem érnek fel a mi spirituális nagyságunkhoz (húú mennyi ilyet tapasztaltam). 🙂
Persze van, amikor menekülni kell, de én most nem ezekről írok, hanem azokról a kapcsolatokról, amikért érdemes lenne maradni.
Hány barátságot, szerelmet, kollegális kapcsolatot teszünk még tönkre csak azért, mert nem vagyunk hajlandók meglátni a másikat, nem vesszük észre, hogy természetes, ha olykor nekünk kell többet tenni, vagy az érdekeinket picit félretenni, lemondani arról, hogy pillanatnyilag jól járjunk és tenni a kapcsolatért, az együttműködésért?!
SzB
Az írás a honlapon is olvasható:
https://www.szantobrigitta.hu/index.php/blog/1160-nagyon-sokan-vannak-egyedul
✨Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.✨
Köszönöm, ha tiszteletben tartod!
https://hu.pinterest.com/pin/133067363990742778/
