Gaia Konyhája

Gaia Konyhája Ayurvédikus masszázs;
Bach-virágterápia;
Születési név- és számelemzés Minden alkalom célja, hogy Te még boldogabb és kiegyensúlyozottabb legyél!

Ha szeretnél 1-2 órára kiszakadni a mókuskerékből, és ellazulni a nyugalom szigetén, akkor várlak szeretettel. Ajándékozd meg magad egy testi-lelki felfrissüléssel: egy finom masszázzsal, egy holisztikus tanácsadással vagy akár mindkettővel! Nálam minden segítséget megkapsz hozzá! Jelentkezz be, és szüless újjá Gaia Konyhájában! Ayurvédikus gyógynövényes masszázs,
Relaxáló illóolajos masszázs,
Kristályenergetizálás
Bach-virág terápia,
Születési név-és számelemzés,
Színelemzés
Tarot

Spirituális vagyok. Melyikünk nem az? Még az is aki nem hisz semmiben, még annak is van rá magyarázata hogy miért így te...
09/12/2019

Spirituális vagyok. Melyikünk nem az? Még az is aki nem hisz semmiben, még annak is van rá magyarázata hogy miért így tesz.
Vajon miért van az, hogy annyi ideológia közül az egyik számunkra elfogadható, a másik pedig nem? Annyi hitrendszer közül mi alapján választunk? Honnan fakad az érzés, hogy valamit a sajátunknak könyvelünk el, és mitől válik más dolog ellenszenvessé vagy egyenesen bődületes hülyeséggé?
Mindenkinek joga van abban hinni amiben akar és eszerint fejlődni. Valaki a fehérruhás Öregúrban hisz, számára az a valóság, más Buddha tanításai szerint cselekszik, az ő lelkének az adja a bizonyosságot.
Minden ideológiának van létjogosultsága mindaddig, amíg általuk jobb emberré válunk és közben a szeretetet gyakorolhatjuk, amíg nem ártunk vele másnak.
Ezek után mit számít kinek van igaza? Mindenki éljen a maga meggyőződése szerint, és annak megfelelően dolgozza ki önmaga legjobb verzióját.

07/11/2019

Szép vagy.

Tapasztalatom szerint ezzel a bókkal élőszóban általánosan nem tudunk mit kezdeni. A legtöbb Nő azonnal hárít, a férfiak pedig közlik, hogy egy férfi sosem szép... A Nők csuklóból válaszolnak:

- Nem vagyok szép.

Ezzel elutasítjuk magunktól a dícséretet és megkérdőjelezzük azt, aki kedves szavakkal jót akar nekünk. Bántunk😞, pedig nem akarunk. Ezután lassan nem kapunk több bókot, de belül mégis szomjazunk arra, hogy valaki jöjjön és meglássa bennünk a kivételeset és megismételhetetlent😄✌.

Engem nagyon sokáig nem dícsértek meg a férfiak, a nők pláne nem tették meg ezt, lévén biztos tudom magamról, hogy szép vagyok, ne bízzam el magam. Hmmm... Kafa😄😄😄✌. Ez nem egyedi eset, sokan jártak már így. Aztán jön a pislogás, amikor 3 szép szóért, 2 simogatásért tovább állunk egy idegenért, akit nem is ismerünk, csak elképzeljük, hogy "Ő" biztos olyan, mert olyan szépeket mond. Persze van olyan is, amikor nem állunk tovább, de már nem várjuk a szép szavakat, ha mégis kapunk, azonnal kételkedni kezdünk és kombinálunk, legtöbbször feleslegesen. Ez se jobb.

Nekem is tanulnom kellett és kell a mai napig a befogadást, magam szeretetét, de ehhez meg kellett értenem magát a folyamatot, aztán megtalálnom a társamat, aki közölte velem nem egyszer, hogy "akkor is szeretlek, ha nem hagyod". ❤

Közhely, de amíg magunkat nem látjuk szépnek, elégnek, addig méltatlan kapcsolatokba keveredünk és mástól sem kapjuk meg azt amire éhezünk. Szorongunk a külsőnk miatt, a súlyunk miatt, a korunk miatt.
Újabb közhely, de ami bent, az van kint. Itt egyáltalán nem arra gondolok, hogy ne foglalkozzunk magunkkal és csak a lelkiekre koncentráljunk. DEHOGY! Rendre tapasztalom, hogy könnyebb előbb a külsőt tuningolni és aztán ennek egyenes következménye, hogy egyre nagyobb igény van a belső harmóniára is, ami aztán nem engedi többet leereszteni a külsőt, ha mégis, kezdjük előlről. Külső, belső, belső, külső, külső, belső és így tovább😊🥰...

Próbáljuk meg beengedni a jó szót, a dícséretet és adjunk is belőle bőségesen. Minél több dícsérő ember él, annál nagyobb eséllyel tudunk egy szebb és jobb jövőt megalapozni a következő generációknak és tudjuk élhetőbbé tenni ezt a mostanit. Lejárt lemez már a képmutatás, minősítés, gyűlölködés, kárörvendés, ítélkezés. Ideje lecserélni ezeket a hitelesség, dícséret, szeretet, örvendezés, elfogadás szavaira. Gyönyőrű szavak, csodálatos érzések. Csak egy átprogramozás az egész és MINDENKI jobban van.

18/10/2019

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy mi a fenntartható jövőért megtehető első lépés.
Sokan automatikusan mondják a szelektív hulladékgyűjtést, meg a szokásos nejlonos és szívószálas változtatásokat, de szerintem nem itt kezdődik.
Ezek a hulladékmentes élet első lépései, egy élet szemlélet.
Újratervezést igényel, hiszen elvárjuk a gyerekeinktől, hogy türelmesek legyenek és mértéktartóak, de mindent egy gombnyomással és minél hamarabb be akarunk/tudunk szerezni. Képmutató és hosszútávon tarthatatlan rendszer ez.
De ha igazán mélyen belegondolunk, akkor nem a plasztikban kell keresni a mumust. A mumus már-már bibliai.
A kapzsiság, az önzés, a restség, torkosság, irigység... Egészen konkrétan a főbűnökig jutunk el.
Mert a kereslet-kínálat sorrendje pont olyan, mint a tyúk-tojás kérdés.
Az üzleti, politikai érdekek pont az emberi, társadalmi gyengeségeinket használják ki.
Legyen az rasszizmus, xenofóbia, mértéktelen túlfogyasztás, társadalmi kérdésekkel kapcsolatos totális ignorancia, a morális pöcegödör, ezek mind profin manipulált dolgok, amik alapjaiban torzították el az értékrendünket.
Szóval amit itt zagyválok, az az, hogy a bolygót, a jövőt sajnos tényleg nem tudjuk a plasztik kiszorításával megóvni. Jól tájékozottnak kell lenni, több perspektívából vizsgálni MINDENT, felismerni azt, hogy ezen morfondírozni is egy hatalmas kiváltság. Igenis kell foglalkozni kül és belpolitikával, kell kampányokat, tüntetéseket támogatni és kiállni a jó ügyek mellett. Mert mi, akik görgetjük az instát, megtehetjük. Szóval lehet, hogy van, aki tonnaszám veszi a szívószálas üccsiket és sosincs nála vászonszatyor, ám kiáll a hátrányos helyzetűek jogaiért, protestál a fontos ügyekben...ő ugyanúgy a fenntarthatóbb jövőért küzd. És van, aki vászontasikkal vásárol és szinte teljesen zero waste, de teljesen elhatárolódik a nagyobb társadalmi kérdésektől. A kettő közti hídra lenne égetően nagy szükségünk. Ki hogyan... Egyet nem szabad: hátradőlni. Azt nem szabad. Annyi időnk nincs. 🔥
írt tegnap egy remek posztot erről, érdemes elolvasni. 👌🏼

Sokkal több közös van bennünk, mint azt gondolnánk. Csak nem beszélgetünk. Nem merünk őszinték lenni sem mással, sem mag...
17/10/2019

Sokkal több közös van bennünk, mint azt gondolnánk. Csak nem beszélgetünk. Nem merünk őszinték lenni sem mással, sem magunkkal. Nem beszélünk arról, hogy úgy érezzük baj van velünk. Ha nem vagyunk elégedettek magunkkal, vagy egy helyzettel az életünkben. Nem kérünk segítséget, mert az a gyengeség jele, nem kellenek a kéretlen tanácsok, a szánalom, a kiszolgáltatottság ami az őszinteséggel jár. Nem akarunk lemeztelenedni, mert akkor védtelenek vagyunk.
Pedig ha néha megengednénk magunknak hogy feltárjuk a bizonytalanságainkat valaki előtt, meglepődnénk mennyit tud segíteni. Csak azzal hogy meghallgat, vagy megosztja velünk a tapasztalatait a témában, netán kiderül hogy ő is hasonló cipőben jár, gyógyít minket, előrébb visz. Rájövünk hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, a folyamatainkkal. Higgyétek el, nem csak nektek volt nehéz a gyerekkor, nem csak ti csalódtatok valakiben, nem csak ti utáljátok magatokat valamiért... Olyan sok dolog van, amiről nem beszélünk, csak mert fenn akarjuk tartani a látszatát annak hogy egyedül is boldogulunk. Netán azt hisszük minket nem ért meg senki és nincs megoldás arra ami velünk történik. Egymás mellett hordozzuk a tudást, csak nem merjük megosztani amink van, nehogy ezáltal kevesebbnek legyünk. Beszélgessetek minél többet hús-vér emberekkel, merjetek őszinték lenni, esendők! Nyissatok kapukat a megoldás felé, és higgyétek el meg fog érkezni!

Itt állok anyaként, cicákat símogatok, kacsákat etetek a Dunaparton, aranyos libákat és tyúkokat nézek a kerítésen át, m...
14/10/2019

Itt állok anyaként, cicákat símogatok, kacsákat etetek a Dunaparton, aranyos libákat és tyúkokat nézek a kerítésen át, majd elmegyek a henteshez. Borzasztó érzés! Milyen hazug és hiteltelen vagyok.
Kiborultam, és tavaly év végén nekifutottam a vegánságnak. Ki szerettem volna próbálni. Van aki azt mondta, ez is csak egy divat. Szerintem meg végre egy értelmes divat. Nagyon sok inspiráló ember akad, aki csillogó tiszta tekintettel vallja magát évek óta boldog vegánnak. Én is ilyen akartam lenni. Alapos felkészülés után fejest ugrottam. Vannak olyanok, akik bátran kísérleteznek új alapanyagokkal és egyből sikerélményük van, nekik összejön a sütés, véletlenül pont kapnak a boltban mindent a hozzávalók közül és csak nagyon ritkán csalódnak a végeredményben. A sok apró jóérzés megerősíti őket abban hogy továbbra is ezt az életstílust kell követniük. És vagyok én, akinek valamiért mindig odaég a cucc, elszakad a tészta, mindig hiányzik pont valami kihagyhatatlan alapanyag és a végeredmény csak olyan elmegy kategória lesz csupán. Vajon miért alakul így? Vajon az események mögött nem a lélek munkálkodik-e, aki bölcsen keresztbetesz ha még nem jött el a mi időnk? Mi lett volna, ha kezdettől fogva engem is siker kísér, ha közben nem soványodom le, ha kicsattanóan érzem magam és mindig összefut a nyál a számban ha a csicseriborsóra gondolok...3 hónap után felhagytam azzal, hogy kétfelé főzzek a családomnak és magamnak, turmixokat igyak ha úton vagyok, vagy olyat egyek reggelire ami már a könyökömön jön ki. Annyira élettelennek és fáradtnak éreztem magam, de legfőképp csalódottnak. Megmentettem néhány állatot, de elmaradt az a plussz amiért ezt az egészet elkezdtem. Túlságosan nagy volt a szakadék a jelen és a vágyott állapotom között. Amióta ezt felismertem, az a célom, hogy attól csillogjon a szemem mert jól érzem magam a bőrömben. Figyelek a testem üzenetére, tudatosan fejlődök egy olyan szintre amitől már csak egy ugrás a vegánság. Nem kell feladni ha valami nem megy, csak lassítani kell. Bármit el tudunk érni ha szívből szeretnénk, csak hagyjunk magunknak időt a fejlődésre. Akkor az a lelkünknek is játékos könnyedség lesz, nem pedig sanyarúság.

10/10/2019

Legtöbbször mikor eljutottam egy mélypontra, és végre eljött az újra motiváltság ideje, mindent egyszerre akartam. Gyors és látványos eredményt, nagy durranást, hogy aztán legyen miért vállon veregetni magam... - ez az, hú de mennyire erős vagyok, hol van már az a gyenge kis nulla, aki pár hete még taknyán-nyálán csúszott az önsajnálattól... Pálfordulás, új én, új élet... Amint megdícsértek, elégedetten hátra dőltem és felhagytam az egésszel. Vagy egyszer csak elfáradtam, és visszaestem a gödörbe.
Változást nem lehet elérni azonnal és egyszerre. Nem lehet egy ugrással feljutni egy hegy tetejére. Az út ugyanannyira fontos mint a cél. Sőt, épp az Út az, ami meghatározza a célt. Kezdetben nem árt, ha pontosan meg tudjuk fogalmazni magunknak, hogy hova szeretnénk eljutni. Mert elképzelhető, hogy túl magasra tesszük a lécet. Próbáljuk meg felmérni, hogy jelenleg hol állunk. Ehhez képest jelöljük ki egy irányt! Legyenek mérföldkövek. Ezek fontos irányjelzők, kapaszkodók, amik tartják majd bennünk a lelket a tovább haladáshoz.
Mindenekelőtt meg kell tanulnunk azt, hogy mit jelent az Elég jó vagyok fogalma. Egyáltalán észre vesszük-e ha sikereket ertünk el, ha fejlődtünk mindenféle látványos eredmény nélkül. Megbocsájtjuk-e önmagunknak amikor nem megy, amikor lassabban haladunk?
Sokszor a megtett út évekig tart. A cél szinte nem is létezik már, csak halványan dereng valami kép. Az út átformál bennünk sokmindent, és idő közben újraértelmeztük önmagunkat és azt is hogy mit szeretnénk.
Amikor vegán szerettem volna lenni, három hónap önmegtartóztatás után delíriumos állapotban feltéptem a hűtőt egy kocka szalonnáért. Viszont ez idő alatt felfedeztem új ételeket, ízeket, praktikákat. Sokmindent megváltoztattam az életvitelemben. És bár annak ellenére hogy nem jutottam el a nagybetűs CÉLba, mégis közelebb kerültem hozzá.
Kellenek az átmenetek, a botlások, a visszaesések is. Meg kell tudni bocsájtani magunknak és tovább menni. Lépésről lépésre...

Úgy hiszem, az élet a tanulásról, az önmegismerésről, az aktuális önmagunk meghaladásáról szól. Szerintem minden ember é...
09/10/2019

Úgy hiszem, az élet a tanulásról, az önmegismerésről, az aktuális önmagunk meghaladásáról szól. Szerintem minden ember életében van egy hosszabb-rövidebb időszak, ami elől nem futhat el, amikor végleg rákenyszerül arra, hogy szembenézzen önmagával, összegzi hogy mit kapott eddig, és merre induljon tovább. Hálát adok ezekért, különben nem ez az ember lennék mint most.
Korábban kívül kerestem a megoldást: mindenféle hókusz-pókuszt bevetettem, csak hogy elérjem a célomat. Működött is, egy darabig. De valahogy folyton visszatért ugyanaz a forgatókönyv, szituációk amikben rosszul éreztem magam, lehúzó kapcsolatok ahol nem tudtam önmagam lenni. Egy idő után úgy éreztem elég volt, szükségem van valami áttörésre.
Egy nap beiratkoztam egy lélekgyógyász képzésre. Végre olyasmit tanulhattam, ami igazán erdekelt. Technikákat amikkel segíteni lehet másoknak. De végül a saját elakadásaimmal találtam szembe magam. Megérkezett a megoldás odafentről: a válaszokat belül kell keresni. Ez olyan elcsépelt, ugye? Szóval tedd csak fel magadnak a kérdést: mit jelent számodra a hála, mikor dicsérted meg magad utoljára, van-e valaki akinek nem sikerült eddig megbocsájtanod és miért...Olvass bele a saját Titkodba, ami mellett simán elsiklasz a hétköznapokon: honnan jöttél, ki vagy TE, merre tartasz és miért!? Mit ad neked a családod, kitől mit örököltél és hogyan éled ezt meg...
Ahhoz hogy fejlődni tudjunk, vissza kell térni, egészen az alapokig, elemeire kell bontanunk magunkat, hogy jöhessen az építkezés.
Innentől kezdve tudatossá kell válni a hétköznapokban minden helyzetre, ami számunkra üzenettel bír. Olyan dolgokra, amikben kényelmetlenül érezzük magunkat, amik elől legszívesebben elfutnánk. Mert a fejlődés új magjait ott találjuk meg. És ne várjuk, hogy egyszer vége lesz mindennek, mert nincs megállás. Ha egyszer nekiállunk, csőstül jönnek a feladatok. De ettől lesz az életünk egy kalandos utazás.
Köszönöm az Omniverzum Szabadegyetem tanárainak és Neked Csilla Magdolna Steinmüller!

Amióta az eszemet tudom, vonzódom a természetfeletti dolgokhoz, szeretek elmélkedni spirituális témákon. Emellett egyre ...
05/10/2019

Amióta az eszemet tudom, vonzódom a természetfeletti dolgokhoz, szeretek elmélkedni spirituális témákon. Emellett egyre jobban foglalkoztat az egészséges életmód, a holisztikus gyógyászat, a veganizmus, a naturális termékek használata és a környezetvédelem.
De elbújtam. Gondoltam, vagyok valaki, és legbelül elvegetálok így. Minek ontsam a világba magamat, oda ahol már ki sem lehet látni a maszlagból. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy semmit nem ér az információ, ha megtartjuk magunknak. Lehet, hogy ami számunkra evidens, az másnak maga a csoda. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Van, akin segíthet egy mondat, egy gondolatcsíra, vagy bármi kis apróság amit magunkból adhatunk. Ugyanezt adnám bárkinek, aki hozzám tanácsért fordulna. Ugyanezt adnám tovább a gyerekeimnek, az unokáimnak. Sőt, egyre inkább azt érzem, hogy kötelességem adni, mert felelős vagyok értük. Élhetnék tovább csendben, egy eltorzult világban, magamat furcsának tartva, és tűnődhetnék azon hogy merre tartunk. De már nem akarok, köszi!
Hála a modernkori platformoknak, megoszthatjuk a tudásunkat. Segíthetünk egymásnak abban, amit tudunk, hogy együtt jobbak lehessünk.
Gaia konyhája - kicsit átalakulva - újra megnyílt!

Cím

Budapest

Telefonszám

(20) 5182477

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Gaia Konyhája új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Gaia Konyhája számára:

Megosztás