07/01/2026
Halász Judittól ismert, Bródy által írt szöveg elvileg gyerekeknek szól. Talán a dallama is cseng a füledben.
„Hát mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?”
Aztán ahogy telt az idő, rájöttem a kicsiknek írt dal nekünk felnőtteknek is szól. Igen, felnőttként azt a Varázslót nem kint kell keresnünk, hiszen bennünk lakik. Ahogy barátkozunk önmagunkkal, találkozunk vele is. Először talán véletlennek, csodának, netán pechnek éljük meg, ami velünk történik. Azonban az idő elteltével, a véletlenek szaporodásával, ha jól figyelünk önmagunkra, rájövünk, annak a varázslónak a lelkünk súgja, mit tegyen. Úgy cselekszik, hogy a lelkünkkel azonosan rezonáljon.
Ha változtatni szeretnék azon, amit „varázsolt” a pálca, hangoljuk át a lelkünket.
Amikor azt érezzük: De jó lenne ma végre a bőrünkben jól lenni, mosolygó emberekkel körében tölteni a napot! Kezdjük azzal, hogy egy reggeli mosollyal a tükörben úgy üdvözöljük magunkat, mint aki már jól érzi magát. Ezzel a varázspálcának megadtuk az utasítás, hogy pontosan mit teremtsen.
