19/06/2026
"A valódi válaszok nem a könyvekben vannak, hanem a SzomatoDráma szőnyegen.
Itt ugyanis átlépünk az elméletek világából az élmények szintjére.
Itt nem kitaláljuk, hanem átéljük, hogy az adott tünet mit üzen.
A tudás a fejben lakik, de a gyógyulás a tapasztalásban és a mindennapi, következetes gyakorlásban születik meg."
Oláh Kata pszichológus
Hojdák Gergely előző posztja a spiritualitásról és a SzomatoDrámáról bennem is elindított egy gondolatot. ☺️
Az a tapasztalatom (és ezzel a legkevésbé sem vagyok egyedül), hogy sokszor hajlamosak vagyunk túlintellektualizálni a lelki folyamatainkat: mindent elolvasunk, mindent értünk fejben, de a változás valahogy mégis elmarad. A megértés önmagában ugyanis még nem átalakulás. Az változás sokkal inkább a megtapasztalásban és a következetes gyakorlásban van.
Több mint egy éve meditálok rendszeresen. Korábban sok könyvet és tudományos kutatást elolvastam a meditáció pozitív hatásairól. Azonban pusztán attól, hogy tudtam, milyen jótékony a meditáció, még nem következtek be a kívánt változások. Nem lett alacsonyabb a stressz-szintem, egy hajszolt nap után nem vagy nagyon nehezen tudott visszaállni az idegrendszerem az alapállapotba (rest & digest), és órákig rágódtam múltbéli konfliktusokon vagy szorongtam a jövőbeni potenciális történésektől.
A valódi változást az hozta el, amikor valóban nekiláttam a gyakorlásnak, és következetesen, nap mint nap meditálni kezdtem. Még bőven van hova fejlődnöm ebben, hisz 1 éves meditációs múlttal még eléggé zöldfülűnek számítok. De teljesen más élmény gondolkodni az útról, mint rálépni és elindulni rajta.
Hasonló a helyzet a testünkkel is. Amikor felbukkan egy makacs testi tünet vagy betegség, a modern ember azonnal az internethez nyúl. Fellapozunk egy testszimbolikai lexikont, és megkeressük: „Mit jelent a térdfájás? Mit jelent a gyomorégés?” Elolvassuk a magyarázatot, bólintunk, hogy „ahha, ez biztos a kontrollról szól” – majd éljük tovább az életünket pontosan ugyanúgy, a tünetünkkel együtt.
A lexikonok hasznos iránytűk lehetnek, de a könyvlapok nem ismerik a mi egyedi életünket, a személyes történetünket.
A valódi válaszok nem a könyvekben vannak, hanem a SzomatoDráma szőnyegen. Itt ugyanis átlépünk az elméletek világából az élmények szintjére. Itt nem kitaláljuk, hanem átéljük, hogy az adott tünet mit üzen. A tudás a fejben lakik, de a gyógyulás a tapasztalásban és a mindennapi, következetes gyakorlásban születik meg. Meditálni, szemlélődni, imádkozni lehet (és érdemes is) minden nap. Szomatodrámázni ennél jóval ritkábban is elég: már néhány alkalom is jelentős változásokat hozhat. Fontos azonban a saját élmény, a saját bőrünkön érzett tapasztalatok átélése. Enélkül a tudásunk sokszor csak teoretikus marad, és a vágyott változás is pusztán elméleti síkon fog bekövetkezni. ☺️
Szeretettel,
Oláh Kata pszichológus
(A képet az AI segítségével készítettem.)
