19/05/2026
"A változókor még nem a Bölcs Öreg archetípusának a kapuja.
Sokkal inkább a Királynő ideje.
A Varázslónő ideje.
Annak a nőnek az ideje, aki sok mindent megélt, és aki talán már tiszteli önmagát és az értékeit."
Változunk… Nincs már termékenység. Akadozik, aztán elmarad a menstruáció. Ez már nem ugyanaz a test. Nincs meg az idegrendszeri stabilitás. És nincs annyi türelem sem.
A régi kultúrák mégsem hanyatlásként tekint***ek erre az időszakra, hanem olyan átmenetként, amelyben a nő társadalmi, pszichés és spirituális pozíciója is megváltozik. Egyáltalán nem a veszteséget látták.
A kínai kultúrában a változókor elnevezése – Második Tavasz.
Dél-Amerika szerte – Másodvirágzás.
A japán „konenki” kifejezés – a megújulás évét jelenti.
Számtalan népcsoportnak pedig egyáltalán nincs szava a menopauzára.
Sok hagyományban a vérző nő és a vérzésből kilépő nő egyaránt különleges státuszt kapott. Az egyik az élet befogadáshoz állt közel.
A másik pedig az élet, a kozmosz mélyebb rétegeinek a befogadásához.
Egy fiatal nő élete alapvetően inkább kifelé irányul. Egzisztenciát és adott esetben családot teremt, gondoskodik, épít és fenntart. Még akkor is, ha egy nőnek nincs gyereke, a pszichés energia jelentős részét olyan külső dolgok kötik le, mint a társadalomban elfoglalt helye és szerepe, a pártalálás, a megfelelni akarás, a financiális kérdések, stb.
A változókor egyik legmélyebb törése talán éppen az, hogy ez az energia elkezd befelé fordulni. Ez pedig a jelenkortól meglehetősen idegen.
Mert egy nő, aki már nem akar folyamatosan rendelkezésre állni, mindenáron kisimítani a feszültségeket, érzelmileg menedzselni másokat, az zavaróvá válik.
Ezért is annyira nyers olykor a változókor. Legtöbbször egyszerre veszítjük el a fizikai és lelki stabilitást, a társadalmi visszaigazolásokat és a régi identitásunkat.
Közben azonban alakul valami más is.
Még nem feltétlenül a bölcsesség, hiszen az nem jár együtt automatikusan az életkorral. Inkább egy radikálisabb tisztánlátás.
Sok nő számol be arról, hogy ebben az időszakban már képtelen együttműködni a hamis, kiüresedett dolgokkal, mindazzal, ami belső világában már nem érvényes.
Ezért is jelenik meg olyan gyakran a változókor körül a válás, a pályamódosítás, és egy mélyebb spirituális fogékonyság. (Nem a vallásosság!)
És itt válik érthetővé, miért tekint***ek őseink erre az időszakra beavatásként. A beavatás ugyanis azt jelenti, hogy egy addigi működés szétesik. Elindul egy átrendeződés.
A régi világban az átmenetek idején fontos szerepet kapott a közösség ereje.
Az együttműködés lehetővé t***e, hogy a nő visszavonuljon, amikor szükségét érzi. A rítusok, az idősebb nők jelenléte, az élet ciklikus szemlélete, a mítoszok mind támogató erőt jelent***ek.
A modern kor asszonya ezzel szemben többnyire ugyanúgy dolgozik tovább, ugyanúgy teljesít tovább, ugyanúgy funkcionál tovább, miközben belső világában földrengésszerű változások zajlanak.
Amíg a régi világban volt tere az átmenetnek, addig napjainkban, többnyire csak tünetkezelése van. Pedig a változókor egy identitásváltás és energetikai átrendeződés is.
A változókor időszakában számtalan kérdés bukkan fel bennünk. Olyanok, amelyekkel addig nem sokat törődtünk, és olyanok is, amelyeket talán soha fel sem tettünk magunknak.
Ki vagyok a szerepeim nélkül?
Hogyan árultam el magam éveken át?
Mi az, ami véget ért bennem?
Mit akarok valójában?
Mi az, ami most táplálni tud engem?
A változókor még nem a Bölcs Öreg archetípusának a kapuja.
Sokkal inkább a Királynő ideje.
A Varázslónő ideje.
Annak a nőnek az ideje, aki sok mindent megélt, és aki talán már tiszteli önmagát és az értékeit.
Jelenléte gyakran nyugtalanító. Megmutatja az érett nő függetlenségét és erejét.
