15/08/2026
Amire igazán büszke vagyok…
És miért? Mert a kezdetektől arra törekedtem, hogy egy olyan hely legyünk, ahol meg tudtok állni egy pillanatra. Ahol anya és/vagy apa meg tudja hallani a gyermekét, ha megkérdezi tőle, hogy mit szeretne enni, a gyermek pedig el is meri mondani. Ahol nincs rohanás, nem lihegnek a nyakadba, nem érzed úgy, hogy el kell kapkodnod a választást. Ahol van egy sarok, ahol a Cseppek pizzát tudnak sütni vagy el tudnak mosogatni, amíg az édesanyjuk nyugodtan bevásárol. Akartam, hogy legyen egy hely, ahova úgy tudtok bejönni a budapesti őrület után, hogy kifelé már két lapáttal kevesebb a nyomás. Akartam, hogy legyen tér és fény, legyen sok növényünk és barátságos, meghitt, beszélgetős sarkunk kint és bent is. Van-e még vele meló? Van. De, ha nem lenne, mi a frászért kéne felkeljek holnap is? A kenyerünk jó, gyerekbarát. A péksütik jók és nem véletlenül van mindig legalább magos tallérból gluténmentes is.
A kezdetektől kapom a segítő szándékú megoldási javaslatokat. “Több szín, hirdetés, nagyobb hang, egy kis harsányság.”
Mindig értettem, hogy miért mondják, hogy mit kéne, de valahogy azt éreztem, hogy én “pasztell vagyok”, és bár néha hangos, az már a fáradt és kiégett Pékanyu. Néhány hete egy nagyon régi vásárlóm azt mondta:
“Mindenkinek tudnia kéne, hogy itt vagytok, mert olyan jók vagytok és folyamatosan az utcáig kéne álljon a sor.”
Tudjátok mi volt az első zsigeri reakcióm?
Összerándult a gyomrom 🙄 Jól esik a szavak mögött megbújó dicséret, tagadhatatlan. Ez úton is köszönöm! 🙏🏻 De! Azt a mennyiséget le is kell tudni termelni, és igen, kacifántos vagyok és nem tudok mindenkivel mindenáron együtt dolgozni. És már nem is akarok 🤷🏻♀️ És a “folyamatosan utcáig álló sor” egy olyan típusú idegrendszeri terhelést jelentene számomra, ami mellett már nem lenne jó a kenyér és nem lenne jó a kiflink sem.
Szóval ezek miatt a saját megéléseim miatt igazán nagy megtiszteltetés, hogy a Pékanyu péksége felkerül a VédettSarok ajánlásai közé.
A VédettSarok egy magyar nyelvű, közösségi alapú webapplikáció, amely autizmussal és ADHD-val élő gyermekek családjainak, érintett felnőtteknek és segítő szakembereknek segít biztonságosabb, elfogadóbb és kiszámíthatóbb helyeket találni.
Szóval a “folyamatosan az utcáig kéne érjen a sor” helyett a lelkemet igazán megsimogató dicséret így szól egy AuDHD-val élő embertársunk tollából:
Miért autizmus/ADHD-barát?
“Nincs üvöltő zene. Tágas hely, ha sor van, akkor sem állnak be a személyes terembe. Egyszerű, tényszerű válaszok a sütikkel, kenyerekkel kapcsolatban.
Saját tapasztalat
Egészséges finomságok, kedves kiszolgálás, és olyan auti barát környezet, hogy nem keresem már belépéskor a menekülési útvonalakat :-)”
Köszönöm! 🙏🏻 Már ma is megérte felkelni 💝 Többször is 🤭
Ha tehetitek használjátok a VedettSarok oldalt és töltsük meg tartalommal!
Én azt szoktam mondani a gyermekemnek is, hogy
“Nem velünk van a baj! A világ lett túl zajos és vibráló, és nekünk ér nem rohanni annyira a többiekkel, hogy elveszítsük a lelkünket.”
Megállni. Elcsendesedni. Meghallani a saját lelkünket és a saját testünk jelzéseire megtanulni figyelni. Így gyógyul a lélek és majd vele együtt a test is. 🙏🏻🌞🌸🌺🥰😘🤗
