08/09/2026
A legjobb barátomtól olyan születésnapi ajándékot kaptam...❤️
..amit majdnem kidobtam. 😅
Egy kis füzet volt, szép borító nélkül, be sem volt csomagolva. Csak a nevem volt kézzel ráírva. Kinevettem, hogy komolyan egy füzetet hozott?
Azt mondta, nyissam ki.
Az első oldalon három évvel ezelőtti dátum volt, alatta pedig egy bejegyzés: „Ma felhívott az állásinterjúja után, azt hiszi teljesen hülyét csinált magából, pedig egyáltalán nem így volt. Rettegett tőle, de mégis elment. Bízom benne, hogy egy nap rájön, mennyire bátor dolog volt.”
Itt már nem mosolyogtam. Lapoztam egyet, másik dátum.
„Ma sírt a kocsiban, mert azt hiszi, mindenki halad szépen az életében, csak ő nem. Fogalma sincs, hányan fordulnak hozzá, amikor az ő életük esik szét.
Azt hiszi, le van maradva, pedig ő az, aki mindenkit egyben tart.”
Ránéztem, „mi ez?” kérdeztem.
Megvonta a vállát: az elmúlt három évben minden alkalommal, amikor valami rosszat mondtál magadról, leírtam, hogy én mit láttam. Ledöbbentem. Három éven keresztül mindent feljegyzett, amikor nem szerettem magamat. Olvastam tovább.
• Amikor meghíztam és nem mentem edzeni.
• Amikor elhagytak és úgy éreztem, nem vagyok szerethető.
• Amikor nem kaptam meg az előléptetést.
• A születésnap, amikor azért sírtam, mert azt hittem, csak öregszem és nem az vagyok, aki lennem kellene.
Mindenre emlékezett. 🤍
Ám az ő verziója teljesen más volt.
• Én arra emlékeztem, hogy híztam, ő arra, hogy végre újra jóízűen eszem.
• Én arra, hogy elhagytak, ő hogy nem könyörögtem, hogy maradjanak.
• Én arra, hogy nem engem léptettek elő, ő hogy segítettem ünnepelni annak, aki megkapta.
Ugyanaz az élet teljesen más szemmel.
Aztán életem egyik legrosszabb éjszakája.
Emlékszem, hogy éjjel egykor hívtam fel és arról beszéltem, hogy úgy érzem, semmi különös nincs bennem, értéktelen vagyok.
Ő azt írta: „teljesen rosszul látja magát, úgyhogy majd én látom őt olyannak, amilyen helyette is, ameddig csak kell.”
Hirtelen megértettem, mennyi mindent tett értem csendben az évek alatt.
Mialatt én gyűjtöttem a bizonyítékokat magamról, hogy mennyire nem vagyok elég, ő szépen összeszedte, hogy mennyire igen. Ugyanazt az életet néztük, csak teljesen mást láttunk.
Megkérdeztem, miért nem mutatta meg hamarabb, mire annyit mondott mosolyogva, hogy korábban nem értettem volna, de talán most hiszek annak a lánynak, aki három éve voltam.
Nem értettem.
Az utolsó oldalra lapozott, ami üres volt. A kezembe nyomott egy tollat, hogy ez a rész az enyém. Sírva fakadtam. 😭
Mert évekig úgy beszéltem magammal, ahogy senkivel sem beszélnék, akit szeretek. Csúnyának hívtam magam, bénának, gyengének, sikertelennek, és valamiért azt gondoltam, hogy majd ezektől jobb lesz.
Fun fact: Hát nem lett jobb.
➡️ Aznap este leírtam az első bejegyzésemet: „Ma egy évvel öregebb lettem. Nem oldottam meg semmit. A testem nem tökéletes. Az életem nem tökéletes.
Vannak álmaim, amik nem váltak még valóra. De itt vagyok. És lehet, hogy ahhoz hogy olyasvalaki legyek, akit szeretek, nem muszáj megváltoznom.
Lehet, hogy csak kedvesebb kell legyek magammal.”
Néha egészen másképp látjuk önmagunkat, mint ahogyan azok látnak bennünket, akik igazán szeretnek. Mi azokra a napokra emlékszünk, amikor úgy éreztük, kudarcot vallottunk, a mintákra, amikben elakadtunk, a pillanatokra, amikor úgy éreztük, nem vagyunk elég jók. Csendben gyűjtjük a téves belső ítéleteket, miközben észre sem vesszük, hogy sokszor nem is a saját hangunk szól belőlünk, hanem a felmenőinktől, a múltból áthozott terhek és elvárások súlya.
De amikor képesek vagyunk egy külső, szeretetteljes szemüvegen keresztül ránézni az életünkre, minden megváltozik.
A családállítás pontosan erről a megérkező, tiszta és ítélkezésmentes rálátásról szól. Megmutatja azt a valóságot, amit a belső kritikusunk elfed előlünk: a rejtett erőinket, a láthatatlan kötődéseket, és azt az elfogadást, amit a saját rendünkben megtalálhatunk.
Néha egy másik ember, egy megtartó közösség vagy egy mély belső munka őrzi helyettünk a történetünk szeretetteljesebb, együttérzőbb változatát egészen addig, amíg mi magunk is készen nem állunk arra, hogy végre így lássuk önmagunkat. ❤️
Szeretettel várlak, ha készen állsz átírni a belső füzetedet:
• Egyéni családállítás: ha négyszemközt, teljesen biztonságos és meghitt térben dolgoznál a saját témádon.
• Csoportos családállítás: ha szeretnéd megélni a közösség, a képviselők és a mező megtartó erejét, ahol mások sorsán keresztül is közelebb kerülhetsz önmagadhoz. Állítóként és segítőként is jöhetsz. 😊
Veletek is volt már, hogy túl keményen bántotok magatokkal? ❤️
Forrás: fb
Családállítás rész: Koós Ágnes
