01/06/2026
IDŐJÁRÁS - PÓRUL JÁRÁS
14 éve figyeljük a radar-térképet.
14 éve tudjuk, hogy mindegy honnan érkeznek a nagy összefüggő eső-felhők, Göncruszka előtt pár kilométerrel vagy néhány száz méterrel úgy döntenek, hogy vagy kikerülik a falut, vagy feloszlanak, hogy aztán később újra összeálljanak és tovább öntözzenek más, szerencsésebb tájakat.
Tudjuk, hogy az alföld és sok egybefüggő nagy terület szinte soha nem kap esőt.
Most azonban jócskán esett mindenütt.
Az egyetlen és örök kivétel: Göncruszka.
Persze, most sokan azt gondolhatják, hogy feléjük sem esik, szinte sohasem.
De ez tévedés.
MIFELÉNK NEM ESIK SZINTE SOHASEM!!!
Ha pedig esik valami, az éppen arra elég, hogy elverje a port.
Nincs mese, tovább kell járnunk az utat! Megállás nélkül ültetni, magot szórni rendületlenül, minél több helyen hagyni megnőni a “gazt”, hogy a növények életben tartsák egymást.
Minél sűrűbb és gazdagabb az ökoszisztéma, annál jobban bírja azokat a brutális anomáliákat, amelyeket az utóbbi időben tapasztalunk.
A hatalmas, állandó szélfújást, aszályt, égető napot, márciusi májust, májusi áprilist, szeptemberi júliust, vagy januári novembert.
Nagy divat lett az árnyékolás, joggal. De miért kéne ezt műanyag hálókkal megoldani?
Mi napraforgókat és kukoricát ültetünk majd minden ágyásba, ráadásul nőnek a gyümöcsfák is a veteményesben, minden évben több árnyékot adva.
Most, hogy leesett pár csepp eső, ahol lehet, visszatakarjuk a talajt is.
Az Istenadta Kert nem kedveli Luther Mártont, ám egyetlen mondata előtt leborul:
“Ha tudnám hogy holnap elpusztul a világ, akkor is ültetnék egy almafát.”
Ültessünk hát akkor is, ha látszólag nincs értelme.
Csak ennek van értelme.