Benyó Ilcsi - coach, mentálhigiénés szakember, mediátor

Hívás Útbaigazítási információk A vállalkozás elérése

Benyó Ilcsi - coach, mentálhigiénés szakember, mediátor Több mint 10 évnyi szakmai tapasztalattal és fókuszált figyelemmel kísérem azokat, akik változást, egyensúlyt és önazonosságot keresnek az életükben.

COACHING • MENTÁLHIGIÉNÉ • MEDIÁCIÓ • RAJZELEMZÉS

16/10/2026

Jól vagyok
Néha ez a két szó rejti a legtöbb fájdalmat.

Nem tudhatjuk, milyen érzelmeket, fájdalmakat, félelmeket vagy küzdelmeket rejt egy mosoly.

Vannak, akik csendben vívják a saját harcaikat, miközben kívülről úgy tűnik, minden rendben van.

Nem láthatjuk, milyen terheket cipel a másik. Néha eszünkbe sem jut, hogy mi lehet a másik ember lelkében, szívében. Egy mosoly mögött is lehet fáradtság, félelem vagy egy csendben megvívott küzdelem.

Ezért számít egy kedves szó, egy szívből jövő ölelés és/vagy egy őszinte kérdés:
Te hogy vagy valójában?

Nem szükséges mindig erősnek lenned. Szabad elfáradnod, megállnod, időt adnod magadnak vagy segítséget kérned. Minden apró lépésed számít, még az is, amit rajtad kívül senki sem lát. Ez a te utad.

Légy kedves. Nem tudhatod, kinek van rá ma a legnagyobb szüksége.

15/10/2026

Kedves Babám!

Megfogantál, növekedtél, fejlődtél, nagyon vártunk.
Aztán elmentél, mielőtt láthattuk volna pici arcodat, mielőtt átölelhettünk volna, érezhettük volna az illatodat. Az életed az anyaméhben ért véget.
Te vagy a mi angyalkánk. Hálás vagyok, hogy megfogantál, hálás vagyok azért az időért, amit velem töltöttél, hogy megmutattad magad.
Csak egy rövid pillanatra voltál velünk, de nyomot hagytál bennünk.
Az emléked mindig velünk marad. (23 éve)

Ma azokra a babákra emlékezünk, akiket idejekorán kellett elengednünk. Nekünk is.
gyász világnapja

11/10/2026

Te mit tudsz befolyásolni?
(A lista nem teljes 😉)
Mit szeretnél még befolyásolni?
Amire nincs hatásod, azt hogyan tudod elfogadni?

10/10/2026

Mit jelent számodra a egészség? Mit teszel a sajátodért?

„Drága Ilcsi, örülök, hogy megismerhettelek. Nekem már csak egy út van, ami egyre gyorsabban halad a vége felé.”Ezt mond...
23/09/2026

„Drága Ilcsi, örülök, hogy megismerhettelek. Nekem már csak egy út van, ami egyre gyorsabban halad a vége felé.”

Ezt mondta nekem az a “kliens”, akinek már minden lélegzetvétel nehezen megy. Hangokat is alig tud képezni, mert nincs hozzá elég levegője. De még kifejezi a szeretetét és a háláját. Nincsenek erre szavaim.

Ott ülök mellette a kórházban, beöltözve, maszkban, köpenyben, mert nem akarok kintről behozni semmilyen betegséget.

Egy hónappal ezelőtt, az első találkozásunkkor egy olyan embert láttam, aki élni szeretne, de nem tudja, mit tegyen. Ekkor a küzdelmet választotta. Sokat beszélgettünk. Életről, halálról, Istenről, a szeretett emberekről, az érzéseiről, a gyógyulás utáni lehetőségekről.

Kicsit több, mint egy hete még békesség volt benne, de azzal a félelemmel vegyülve, nehogy ez a békesség feladássá alakuljon.

Szombaton, amikor találkoztunk, a félelem volt a legerősebb érzése. Attól fél, hogy milyen lesz elmenni. Hogy mi lesz az itt maradó szeretteivel.

Aztán újra elaludt. A teste apró rángásokkal jelezte, hogy még dobog a szíve. Az arcán egyik pillanatban a mérhetetlen fájdalom ráncai jelentek meg, aztán mintha meglepetés suhant volna át rajta, majd kisimult. A mellkasa piciket mozdult fel-le. Láttam, hogy még ideát van.
Nagyjából húsz percig aludt. Ültem mellette, és néztem őt.

Amikor felébredt, a tekintete tiszta volt. Vízzel kínáltam, amit megkönnyebbülve fogadott el. Lassan kortyolt, lassan, hosszan nyelte le a vizet. Mintha szeretné megérezni, megjegyezni és magával vinni a víz ízét.
Az élet ízét.

Eddig minden alkalommal úgy jöttem el tőle, hogy van remény. Mert láttam a szemében a reményt.
Szombaton a fájdalmat láttam. Éreztem, hogy búcsúzik.
Azt ígértem neki, hogy hétfő reggel újra megyek.
Bementem hozzá hétfő reggel.

13/09/2026

Most, hogy végre itt az ősz, ismét rendszeres erdőjárók lettünk. Egyszerűen nem tudunk vele betelni ❤️ Hétvégenként 10-20 km-t sétálunk az erdőben, gyakran futunk is. Ez utóbbira ismét kaptam némi motivációt. 😉

Te mikor voltál utoljára igazán jelen a természetben?

Nem csak azért érezzük jól magunkat egy erdőben, vízparton vagy akár egy csendes parkban, mert „szép a környezet”. A természetben töltött idő a testi-lelki jóllétünkre is hatással lehet.

- csökkentheti a stresszt és a belső feszültséget
- segítheti a figyelem és a mentális energia regenerálódását
- támogathatja az érzelmi önszabályozást
- javíthatja a hangulatot, mérsékelheti a rágódást
- a természetes fény és a szabadtéri mozgás az alvásunknak is jót tehet
- mozgásra ösztönöz, miközben kiszakít a mindennapi ingerekből

Ehhez nem feltétlenül kell egész napos túrára menni. Egy séta a parkban, fél óra az erdőben, kertészkedés vagy egyszerűen néhány nyugodt perc a szabadban is lehet egy kis „mentális újraindítás”.

A természet nem oldja meg helyettünk a problémáinkat. 😉
A természet adhat egy olyan közeget, amelyben könnyebb megállni, megnyugodni és újra kapcsolódni önmagunkhoz. 🌳

Te hol tudsz a legjobban feltöltődni a természetben?

08/09/2026

A te életed miről szól? Melyik szerepbe csúszol bele: Áldozat, Üldöző vagy Megmentő?

„Nincs választásom.”
„Majd én megmondom, mit kellene tenned.”
„Majd én megoldom helyetted.”

Ismerősek?

Eric Berne tranzakcióanalitikus szemléletéhez kapcsolódva Stephen Karpman írta le a drámaháromszög modelljét, amely három egymással összefüggő kapcsolati pozíciót különböztet meg: az Áldozatot, az Üldözőt és a Megmentőt.

Az Áldozat tehetetlennek élheti meg magát és a helyzetét. Az Üldöző hibáztatással, kritikával vagy kontrollal próbálhat hatni. A Megmentő pedig a másik problémájának megoldásáért a szükségesnél nagyobb felelősséget vállalhat.

A segítség és a megmentés nem ugyanaz.
A támogató segítség teret hagy a másik autonómiájának, döntéseinek és felelősségének. Megmentői működésben viszont hajlamosak lehetünk ezek egy részét átvállalni.

És itt válik igazán érdekessé a háromszög: a pozíciók változhatnak. Egy helyzeten belül is kerülhetünk egyikből a másikba: a Megmentőből lehet Áldozat, az Áldozatból Üldöző, és folytatódhat ugyanaz a kapcsolati dinamika.

‼️Fontos: ezek nem személyiségtípusok és nem diagnózisok. Kapcsolati pozíciók, illetve működésmódok, amelyek felismerése lehetőséget teremthet arra, hogy másképp reagáljunk.

❓A kérdés: Mikor kerülök ebbe a szerepbe? Mi tart benne? És hogyan reagálhatnék másképp?

06/09/2026

Szoktál azon gondolkodni, mit szeretnél még kihozni az életedből?

Mit teszel érte?

Ha már elég régóta élsz ahhoz, hogy legyen mire visszanézned, még aktív vagy, de talán hamarabb elfáradsz, mint régen, óhatatlanul felmerülhet benned: vajon már a B oldal forog?

Ha tényleg a B oldalon vagy, vajon, mit jelent ez?🤔

Mit tettem le eddig az élet asztalára?
Mire vagyok büszke?
Mi az, amit ma már másképp csinálnék?
DE! legfőképpen: mi az, amit még szeretnék megélni, megtapasztalni, létrehozni?

Valahogy úgy alakult, hogy mostanában több életszakaszváltásban lévő klienst, gyakran súlyos betegséggel küzdő klienst is kísérek.

Egy-egy ilyen találkozás engem is megérint. Néha autózás közben azon kapom magam utána, hogy számot vetek a saját életemmel.
Végigpörgetem az emlékeimet. Embereket, kapcsolatokat, döntéseket, sikereket, nehézségeket. Azt, amit elértem, és azt is, ami másképp alakult, mint ahogyan valaha elképzeltem.
Többnyire arra jutok: úgy volt jó, ahogy volt.

Hja, nem azért, mert minden döntésem jó volt, vagy mert ne lennének dolgok, amelyeket ma már másként tennék. Azt gondolom, hogy mindez együtt az én történetem.
A múltat nem tudom megváltoztatni, de megérthetem, tanulhatok belőle, és vihetem tovább azt, amit adott.

Hogyan tovább? Majd kiderül.

Vannak terveim, céljaim és vágyaim. Amitől aztán még lehet, hogy jól eltérek. Ki tudja? Egyre inkább érzem azt is, hogy az élet nemcsak abból áll, amit majd egyszer szeretnénk elérni.

Az élet közben történik.

A múltba bele lehet ragadni, ahogyan a jövő bizonytalanságába is.
Én egyiket sem szeretném.
Inkább szeretnék jelen lenni abban, ami most van: a barátságokban, a kapcsolódásokban, a munkámban, az örömeimben, a hétköznapi pillanatokban. Eközben továbbra is kíváncsinak maradni arra, mi minden vár még rám.

A tegnapból tanulhatok, a holnapra készülhetek, de élni csak a jelenben tudok.

❓Ha valóban a B oldal pörög, mit szeretnél még rátenni?

Ez is az életem szerves része volt. Izgultam, de imádtam minden pillanatát.
06/09/2026

Ez is az életem szerves része volt. Izgultam, de imádtam minden pillanatát.

04/09/2026

Ahogyan jelen vagyok a és a folyamatokban

Van, hogy egy történet nagyon megérint. Pedig több mint tíz éve hallgatok emberi történeteket. Talán azt gondolhatnánk, hogy ennyi idő után az ember valamiféle „védőburkot” növeszt maga köré.
Nálam valahogy nem ez történt. ☺️

Inkább azt érzem, hogy az évek során egyre finomabban tudok kapcsolódni ahhoz, ami a másikban történik.

Amikor azt hallom, hogy mindenkinek meg akar felelni a kliens, hogy elismerést kapjon.
Amikor valaki arról mesél, hogy elveszítette a kisbabáját még a születése előtt.
Amikor egy betegség miatt fél attól, hogy meghal.
Amikor elhagyja a társa, és egyik pillanatról a másikra szétesik az a jövő, amit addig közösnek gondolt.
Amikor kirúgják és tehetetlennek érzi magát, mert hónapok óta nem kap munkát.

Ülök vele szemben, hallgatom és közben érzem, hogy bennem is történik valami.
Néha szomorúság 🥺, máskor összeszorul a torkom. Néha megjelenik bennem a tehetetlenség.
Máskor egyszerűen csak nagyon mélyen megérint az, amit hallok.

Azt hiszem, az évek, az életem során nem azt tanultam meg, hogyan ne érezzem ezeket.
Valami egészen mást.

Azt, hogy meg tudjak állni egy pillanatra, és megkérdezzem magamtól:
Ez most kié?
Az ő fájdalmára rezonálok?
Az én történetemből mozdult meg valami?
Vagy kettőnk találkozásában született ez az érzés?

A szakirodalom ezt többek között a viszontáttétel fogalmával is leírja. Számomra azonban a mindennapi munkában ennél sokkal egyszerűbb és emberibb kérdés:
hogyan tudok igazán közel lenni valakihez úgy, hogy közben én is a helyemen maradjak?

Számomra a professzionális nem azt jelenti, hogy érzelemmentesen ülök a másikkal szemben.
Éppen ellenkezőleg. Jelen vagyok, figyelek, érzek, kapcsolódom, de eközben tudom, hogy a története nem az én történetem.
Nem kell megmentenem.
Nem kell helyette megoldanom.
Nem kell hazavinnem magammal a fájdalmát.

Az én feladatom az, hogy ott legyek mellette, miközben ő járja a saját útját.

Talán ezt tanulom én is újra és újra ebben a hivatásban: közel lenni, de nem beleolvadni. Érezni, de nem magamra venni. Kapcsolódni, de közben megtartani önmagamat.

S talán éppen ettől tud létrejönni az a biztonságos tér, ahol a másik egy időre leteheti azt, amit egyedül már nagyon nehéz cipelnie. ❤️

❓Ha neked egyszer nehéz lenne egyedül tovább vinni azt, ami veled történik, milyen mellett éreznéd azt, hogy jó helyen vagy?

Cím

Godollo

Nyitvatartási idő

Hétfő 07:00 - 19:00
Kedd 07:00 - 19:00
Szerda 07:00 - 19:00
Csütörtök 07:00 - 19:00
Péntek 07:00 - 19:00

Telefonszám

+36702853889

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Benyó Ilcsi - coach, mentálhigiénés szakember, mediátor új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Benyó Ilcsi - coach, mentálhigiénés szakember, mediátor számára:

Parancsikonok

Megosztás