Adél Gyepes Coaching

05/06/2026

Gyakran kapom meg, hogy bátor vagyok.

Pedig hangos az a részem, aki fél.

Aki szeretné tudni, mi vár rá.
Aki szereti a biztos talajt.
Aki szívesen kihagyná azokat a helyzeteket, ahol a gyomor összerándul egy pillanatra.

Ez a videó is egy ilyen pillanatban készült, napfelkertekor Görögországban.

Ott álltam a szikla tetején. A félelem jelen volt.

Mégis ugrottam.

Az elmúlt években egyre tudatosabban mondok igent olyan helyzetekre, amelyekre korábban nemet mondtam volna. Olyan helyzetekre, ahol a félelmemmel együtt mozdulok, és újra meg újra azt a döntést hozom, hogy merek élni.

A szikláról a tengerbe ugrás is erről szólt.

Ahogy sok más döntésem is.

Talán ezért született meg a Merek Élni előadássorozat.

Mert azt látom, hogy mindannyian állunk időről időre a saját sziklánk szélén.

Egy döntés előtt.
Egy beszélgetés előtt.
Egy új kezdet előtt.
Egy változás küszöbén.

És talán a legfontosabb kérdés ilyenkor nem az, hogy félünk-e.

Hanem az, hogy mire mondunk igent.

Merek Élni estek első témája:

FEJBŐL A TESTBE

📅 Július 1
⏱️ 18:30-20:00
📍Kaptár, Budapest

Mert vannak helyzetek, amikor a következő lépést nem még több gondolkodás mutatja meg.

Várlak szeretettel!

🔗 https://cooltix.hu/event/6a0d931750cd90053faa029c

03/06/2026

Sosem tudom, mi fog kibontakozni a térben.

Talán éppen ez az egyik legszebb része ennek az útnak.

Látom az érkezést. A pillanatot, amikor valaki még a hétköznapok ritmusát hozza magával, a gondolatait, a kérdéseit, a történetét. Aztán a figyelem lassan befelé fordul. A test megszólal. És a tér intelligenciája elkezd dolgozni.

Újra és újra rácsodálkozom arra, milyen bölcsességet hordoz a test, amikor teret kap arra, hogy megmutassa, ami benne él. Milyen pontosan vezet, milyen pontosan jelez, és milyen pontosan tudja az utat.

Arra is, milyen bátorság kell ahhoz, hogy valaki belépjen ebbe az ismeretlenbe.

Most, hogy közeledik a Bodyway asszisztens csoportvezetői vizsgám, sokat időzöm ezekkel a gondolatokkal.

Érzem magamban az izgalmat.

És közben érzem azt a bizalmat is, amely évről évre egyre mélyebben gyökerezik bennem. A bizalmat a tér intelligenciájában. A bizalmat a test bölcsességében. A bizalmat abban, hogy amikor valódi figyelemmel vagyunk jelen, mindig kibontakozik valami, ami túlmutat azon, amit előre elképzelni tudnánk.

Talán erről szól számomra a tértartás.

Megérkezni az ismeretlenbe.

És egyre nagyobb bizalommal otthon lenni benne.

📸 Wim Hof Téli Expedíció, Svédország

01/06/2026

Egyre inkább azt érzem, hogy a figyelem a korunk egyik legnagyobb ajándéka.

Mert tanácsból bőven van.
Véleményből még több.
Figyelemből viszont kevés.

Olyan figyelemből, amely nem vár semmit.
Amely nem akar meggyőzni.
Amely nem akar gyorsabban haladni a történetünknél.

Csak teret ad annak, ami éppen van.

És talán ezért olyan különlegesek ezek a találkozások.

Amikor valaki valóban jelen van.
Mert a jelenlét azt üzeni:

Látlak.

Ide megérkezhetsz úgy, ahogy vagy.
Szerepek nélkül.
Címkék nélkül.
Kellések nélkül.

💜

31/05/2026

Gyerekként arra tanítottak bennünket, hogy először kóstoljuk meg az ételt. És csak utána döntsük el, ízlik-e.

Valahol útközben azonban mintha átírtuk volna ezt a szabályt.

Ma már sokszor fordítva működünk.

Előbb döntünk.

És csak utána – vagy egyáltalán nem – tapasztalunk.

Ez a felismerés indított el bennem egy gondolatmenetet, amely végül egy új blogbejegyzéssé nőtte ki magát.

Látszólag a hidegről szól.

Valójában arról, hogy mi alapján mondunk igent vagy nemet az életben.

🔗 https://www.adelgyepes.com/post/miért-zárkózunk-el-automatikusan-a-hidegtől

29/05/2026

Ma tartottam az első erdőcoaching alkalmamat.

Ritkán beszélek róla, de egyéni folyamatokban is kísérek hozzám fordulókat. Ezek a találkozások legtöbbször online zajlanak, hiszen az ország különböző pontjairól keresnek meg emberek.

Ma azonban az élet egy különleges lehetőséget hozott.

A beszélgetés terét ezúttal nem egy képernyő, hanem az erdő tartotta.

Ahogy lépkedtünk az ösvényen, újra eszembe jutott, mennyire közel áll hozzám ez a forma. A természetben minden jelen van, amivel egy belső folyamat során találkozunk. Az elágazások, a kapaszkodók, az akadályok, az irányváltások, a csendes tisztások és a kérdések, amelyekre nem azonnal érkezik válasz.

Az erdő különös módon tükröt tart. Egyszerűen teret ad annak, hogy meghalljuk azt, amit a mindennapok zajában sokszor már alig hallunk.

És néha egyetlen lépés az erdőben közelebb visz önmagunkhoz, mint száz a megszokott úton 🌿👣✨

📸

27/05/2026

Emlékszel még, milyen érzés szabadon létezni a testedben?

🌀
Everness
Bodyway sátor
Körforgás • Érkezem

https://www.adelgyepes.com/bodyway

25/05/2026

Sok év önpusztítás után a hideg tanított meg újra érezni magam.

Ebben a beszélgetésben most először mesélek nyilvánosan arról az önpusztító időszakról, amiből elindultam.

Szó esik:
– a külföldön töltött évekről
– a dohányzásról és az alkoholizmusról (igen, rólam van szó...)
– a Feröer-szigeteki, mindent megváltoztató télről
– az Ironmanig vezető útról
– és arról, hogyan vált a hideg egy olyan úttá, ami teljesen átírta az életemet.

Ez a beszélgetés számomra sokkal több, mint egy interjú a hidegről. Egy őszinte betekintés abba a belső átalakulásba, ahol a túlélésből lassan valódi élet lett ❄️

Hallgassátok és osszátok szeretettel 🤍

És ha a YouTube videónál hagytok egy kommentet, azzal segítitek, hogy ez a beszélgetés még több emberhez eljuthasson 🙏🏻

Találd meg a komfortot a diszkomfortban.Mi lenne, ha a tested nem ellened dolgozna, hanem éppen önmagadhoz próbálna visszavezetni? Mai vendégem Gyepes Adél, ...

24/05/2026

„A komfortzónádon kívüli lépés egy lépés önmagad felé.”

Ezen a héten intenzíven kiléptem a komfortzónámból.

Olyan legbelső félelmek dübörögtek bennem, amelyeket talán sokan ismerünk – még akkor is, ha kívülről magabiztosnak tűnünk.

– Félelem attól, hogy láthatóvá válok.
– Félelem attól, hogy nem vagyok elég.
– Félelem attól, hogy nem vagyok értékes.
– Félelem attól, hogy nem tudok eleget.
– Félelem attól, hogy a világnézetem túl más.
– Félelem attól, hogy a hangom valóban hallhatóvá váljon.

Talán meglepő ezt olvasni, hiszen workshopokon, elvonulásokon, egyéni kísérésben évek óta emberek előtt állok. Ezekben a terekben otthon érzem magam.

A héten viszont egy új minőségben találkoztam önmagammal.

Konferencián kiállítóként.
Kapcsolatépítő eseményen résztvevőként.
És az első önálló előadóestemen.

Azt figyeltem meg, milyen érzés akkor megmutatni magad, amikor még nincs benned az a biztonság, hogy „ezt már ismerem”. Amikor a következő lépést még nem a magabiztosság vezeti, hanem a hit.

A héten egy holland ismerősömnek megnyíltam ezekről a félelmekről. Útravalóként csak ennyit mondott:

„Trust your authentic self.” – Bízz az autentikus önmagadban.

És ezt vittem magammal.

A legbelső félelmeimet magamhoz ölelve álltam az emberek elé.

Csütörtök este megtartottam életem első önálló előadóestjét Budapesten, „Belső stabilitás egy változó világban” címmel.

A terem megtelt.
A közös tér pedig annyira mélyen megérintett, hogy az este végére megszületett bennem valami új.

Merek Élni.

Egy eseménysorozat.
6 hetente.
90 perc.
Minden alkalom egy új téma.
Egy közösség, ahová vissza lehet térni.

És ezúton is köszönöm minden résztvevőnek a jelenlétet, a nyitottságot és azt a teret, amit együtt hoztunk létre 💜

Az összes következő alkalom részleteit már megtalálod a honlapomon ✨
www.adelgyepes.com

📸 Enikő Rojik-Hegedüs

22/05/2026

Vannak pillanatok, amikor egy ember a saját határain áll.
A teste feszültségben van. Az idegrendszere ismeretlen terepen jár. Az elméje kapaszkodót keres.

És ilyenkor tértartóként sokszor nem a technika a legfontosabb.
Hanem a jelenlét.

Az, hogy hogyan nézel rá.
Hogyan érinted meg a kezét.
Milyen minőséget sugárzol egy érzékeny pillanatban.

Mert egy intenzív fizikai, mentális vagy érzelmi tapasztalás attól válik igazán transzformatívvá, hogy az ember közben biztonságban érzi magát.

Hogy van ott valaki, akinek a jelenlétében a test lassan elhiszi:
Elengedhetem a kontrollt.
Megérkezhetek ebbe a pillanatba.
Megtarthat ez a tapasztalás.

Számomra a tértartás egyik legmélyebb rétege pontosan ez. Amikor a másik ember nemcsak végigmegy egy helyzeten, hanem közben kapcsolódni tud önmagához is.

És talán ez az a pont, ahol az élményből valódi belső átalakulás születik 💜

📸 Svédország, Wim téli expedíciója
(és igen, mi ilyenkor teljes öltözetben vagyunk – mert a tér tartásához nekünk kell a legstabilabban jelen lennünk.)

21/05/2026

Tegnap két olyan térben is jelen lehettem, ahol egyre erősebben érzem: a testfókuszú szemléletnek helye van a jövő szervezeti kultúrájában.

A napot a Kék Zóna Projekt Magyarország konferencián kezdtem kiállítóként, majd este a HR360 meet-upján folytattam a kapcsolódásokat és beszélgetéseket.

Különleges érzés volt úgy megérkezni ezekre az eseményekre, hogy közben a roll-up és a névjegy még szinte „meleg” volt – a múlt héten ugyanis 24 óra leforgása alatt lett megtervezve és nyomdába küldve mindkettő.

Hálásan köszönöm Nagy Gergelynek a design kivitelezését, és Király Erikanak a gyors és igényes nyomtatást.

Azt érzem, most egy új fejezet kezdődik a hivatásomban.

Egyre tudatosabban lépek be szervezeti és vállalati közegekbe is, hogy párbeszédet nyissak arról, miért van létjogosultsága a testfókuszú munkának a stresszkezelésben, a kiégés prevenciójában, a reziliencia fejlesztésében és a hosszú távon fenntartható teljesítmény támogatásában.

Mert a belső stabilitás nemcsak egyéni kérdés – egy csapat működésének minőségét, a kommunikációt, a döntéshozatalt és a hosszú távon fenntartható teljesítményt is formálja.

Ha vezetőként úgy érzed, a csapatodat gyakorlati, testalapú eszközökkel szeretnéd támogatni kapcsolódjunk.