04/06/2026
Ezt a történetet név nélkül írom le, és néhány apró részletet meg is változtattam benne, hogy ne legyen felismerhető, hiszen most itt nem is az a fontos, hogy kivel történt, hanem a lehetséges megoldások.
Van egy régi ismerősöm, még tini koromból ismerem. Aztán nem találkoztunk kb. húsz évig. Most ő 55 éves, mérnök, családapa.
Pár évvel ezelőtt az utcán futottunk össze. Nagyon rosszul nézett ki, mint aki nagyon beteg. Meg is ijedtem, hogy mi történt. Beszélgettünk néhány mondatot, mondtam neki, hogy ha segítségre van szüksége, keressen meg.
Nem keresett.
Eltelt egy év, újra találkoztunk az utcán. Még mindig nagyon rosszul nézett ki, megint beszéltünk pár mondatot, és ismét mondtam neki, hogy szóljon ha kell segíteni, itt vagyok.
Pár hét múlva bejelentkezett kezelésre, és azóta is jár, van, hogy hetente, de van, hogy eltelik két hónap, mikor újra jön.
A kezelések közben beszélgetünk.
Elkezdtük holisztikus szemlélettel összerakni, mik lehetnek a betegségének a kiváltó okai, és mi mindent lehet tenni, hogy gyógyuljon.
Ő most nagyon jól néz ki, jógázik, sportol, gyógytornára jár, azóta figyel az étrendjére, néha vannak már csak tünetei. Viszont a lelki okokkal nagyon lassan haladunk.
Amikor először tettem fel neki kérdéseket az érzéseivel, megéléseivel kapcsolatban, akkor sokszor elvitte haza „házi feladatnak”, és egy-két hétig gondolkozott a válaszokon.
Amikor mesélt, egy-egy szót feltűnően sokszor használt - megkérdeztem, hogy volt-e olyan a családban, a generációkban, akivel az történt, vagy úgy történt - és volt....
Elkezdett látni a családi rendszerben azonos ismétlődő dolgokat, néhány oldó mondat után kikönnyült egy-egy téma, megértéseket, rálátást kapott egy egészen más nézőpontból...
Sokszor úgy szokott hívni: „Adrikám, megmentő angyalom”🥰
Az egyik házi feladata az volt, hogy gondolkodjon el azon, hogy mi az, ami őt igazán boldoggá teszi.
A múlt alkalommal, amikor nálam járt, akkor pedig azt kérdeztem meg, hogy mikor kerül őrá a sor?
Mindig a családja van elől, minden ő értük van... de mi az, ami igazán ő róla szól? Hogyan látja magát öt év múlva? Hogyan látja az életét 5-10 év múlva?
A tenyerébe temette az arcát, és azt kérdezte:
„- Én sírtam már nálad?”
Válaszoltam, hogy: „- Nem, de épp itt van az ideje.” Majd néhány könnyes perc elteltével azt mondta:
„- Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy komolyabban neki fogjunk ennek az önismereti munkának.”
~
Nem számít a tempó, az a lényeg, hogy indulj el. Minden lépés lépés, és mindig ér megpihenni is.
Amikor túl nagy fájdalom ér bennünket, lehasítjuk azt a részt, ami annyira nagyon fájdalmas. Igen ám, de onnantól nem csak a fájdalmat zárjuk ki, hanem a többi érzést is. Nem tudunk kapcsolódni saját magunkkal sem, és a igazából a szeretteinkkel sem. Ha állandóan kívül van a fókusz, nem vesszük észre a saját igényeinket, és sokszor előfordul, hogy betegségekkel üzen a test, hogy ezt már nem bírja tovább.
Nagyon jók a beszélgetések, de sokszor kevés, nem hoz eredményt. A test őrzi a traumákat, a sejtek tárolják, ezért kellenek olyan módszerek, technikák, amik testtel dolgoznak, és a tudatalattival dolgoznak.
(Nem lesz egy alkalmas módszer, mindig folyamatokban gondolkodunk)
Ha úgy érzed, hogy elakadtál, nem jutsz egyről a kettőre, hogy kellene segítség, de nem tudod, hogy merre indulj, félsz, vagy már szinte feladtad, hogy neked bárki segíteni tudna, akkor most neked szól ez az írás.
Ha végre eljött az idő, hogy te tegyél magadért, akkor várlak szeretettel június 13-án szombaton a Danujoga központban, ahol egy csoportos gyakorlat orientált napot tartok.
Válaszokat kaphatsz, olyan eszközöket, amelyekkel el tudsz indulni. Ez egy gyorsító sáv lesz a megoldásaid felé, a testi és lelki gyógyulásod felé.
A nap címe: Utazása az önbecsülésbe, önszeretetbe - Szabó Adrival.
Az esemény linkjét beteszem a kommentek közé, ahol a bővebb leírást találod.
Bejelentkezés mindenképpen szükséges, mert korlátozott a létszám.
Várlak szeretettel:
Adri ❤️
(Kép forrása: Pinterest)