13/06/2026
111 éve az anyák, a gyermekek és a családok szolgálatában
Amikor 1915. június 13-án a korszak nagy társadalmi problémáinak megoldására, a magas csecsemő- és anyai halandóság és a kisgyermekek rossz életkörülményeiből adódó problémák orvoslására megalakult az Országos Stefánia Szövetség, talán még az alapítók közül is kevesen gondolták, hogy olyan anya- és csecsemővédelmi szakmai mozgalom veszi kezdetét, amely azóta is méltán nevezhető nemzetközi színtéren is egyedülállónak.
A Stefánia Szövetség alapította meg a Központi Védőnőképző Iskolát, ezt követően pedig megindult a védőnői szolgálat országos hálózattá fejlesztése is olyan neves orvosprofesszorok részvételével, mint Bókay János vagy Heim Pál. Elhivatott munkájuk eredményeként a várandós-, csecsemő- és kisdedgondozásnak olyan hathatós, egyszerre szociális és preventív egészségügyi fókuszú, országos hálózata jött létre, amelyik komoly szakmai és emberi támogatást képes nyújtani az édesanyáknak és a családoknak életük legörömtelibb, ugyanakkor sok új kihívást tartogató időszakában.
Az azóta eltelt évtizedekben az orvostudomány fejlődése, az egészség- és családpolitikai intézkedések a védőnőktől is egyre több ismeretet követeltek, ezért 1975-ben a képzés főiskolai szintre emelkedett, hossza pedig kettőről három évre növekedett; 1993-tól a képzés időtartama már négy év. Ma már szakosodásra is lehetőség van: a területi és az ifjúsági védőnők munkaköre különbözik.
A mai napon méltán és joggal ünnepelt védőnők a hétköznapok csendes, szolgáló hősei. Hivatásuk elsősorban alázatban, emberségben, felelősségtudatban, segítségnyújtásban és magas színvonalú szakmaiságban nyilvánul meg. Ahogyan Dr. Szénásy József, a védőnőnövendékek egykori orvos-tanára írta: „Nem lehet rideg államigazgatással kellő hatásfokú anya- és gyermekvédelmet teremteni, ahhoz a társadalom szíve is kell!”
A védőnők a társadalom szívéhez vezető út fáradhatatlan vándorai. Hálásan köszönjük ezt nekik!
