02/07/2026
Az idei levendulaaratásunk egy kicsit nehezített körülmények között zajlott, már kezdetkor, reggel 7 órakor extrém volt a hőség. Voltak nehéz pillanatok, amikor már utolsó erőnket is össze kellett szednünk, hogy az árnyékból visszamerészkedjünk a tűző napra, de a közösség ereje továbblendített bennünket.
Szerencsére a „munkavezetőnk” és fő motivátorunk Timi rengeteg energiával rendelkezik, megállás nélkül lelkesítette a csapatot. Mint a fényképeken is látjátok, ugrálni is volt ereje, pedig előző éjjel mindkét nap hajnalig bulizott. Nekem idén a munka különösen nehezített feladat volt, mert a makacs isiászom miatt igen nehéz volt hajolgatnom, de valahonnan nekem is jött annyi erőm, hogy nem az árnyékból dirigáltam a csapatot. Másnap persze megvolt a böjtje, de így utólag azt mondom, hogy megérte.
A levendulaaratás a fizikai munka mellett egy jó kis önismereti műhely is volt, ahol kipróbálhattuk, hogy milyen akaraterővel rendelkezünk, le tudtunk tenni olyan elmeprogramokat, mint pl. „nem bírom a meleget, félek a méhektől, gyenge a fizikumom, fáj a derekam”.
Egyébként a levendulaszedés nem volt végig kínlódás, nagyon el tudta terelni a hőségről a figyelmünket, hogy kapcsolódtunk, beszélgettünk. Az aromaterápiás hatása is érződött a növényeknek, munka után többen mély alvásról számoltak be, egyik barátnőm ott helyben, a levendulás mellett szunyókált egyet, mielőtt visszaindult a főváros zajába. Gyurika furulyázása az ebéd után pedig teljesen elvarázsolt minket.
Tatabányáról is érkezett egy család, két kisgyermekkel, teljesen ismeretlenül. A gyerekek is jól bírták a hőséget, persze többnyire árnyékban és egyet traktorozhattak is.
„Rettenetesen jól éreztük magunkat mind, gyönyörű helyen voltunk, csodás emberekkel. Ekkora nyugalom és béke régen vett körbe minket. „- írták másnap.
Másik barátnőm pedig azt jelezte vissza, hogy nagyon büszke magára, amiért végig tudta csinálni és nem futamodott meg.
Nagyon büszke vagyok én is az aratókra, magamra is, mert kiderült, hogy nem vagyunk pudingból, ha feladat van, nem adjuk fel olyan könnyen.
Mindenkinek nagyon hálás vagyok, aki időt, energiát áldozott ezért a napért. Biztos vagyok benne, hogy a kis olajos üvegcsékben is benne lesz a csapat energiája és a béke, nyugalom, szeretet, amely munka közben körbevett minket.
Köszönjük Zöldvári Krisztina a csodás fotókat!
