17/09/2026
Az utóbbi napokban annyi minden történt bennem.
Rengeteg felismerés, érzés, beszélgetés, találkozás és megértés.
Sok különböző téma érintett meg, mégis valahogy mind ugyanoda vezetett vissza: közelebb önmagamhoz.
A saját békémhez.
És lehet, hogy ez az érzés csak egy pillanatig tart. Lehet, hogy pár napig. Lehet, hogy később megint elveszítem egy kicsit, és újra keresnem kell.
De maga a megtapasztalás számomra csoda.
Mert most érzem, hogy bármi is történik körülöttem, a belső békém nem másoktól függ.
Nem attól, hogy ki mit gondol rólam.
Nem attól, hogy ki mit mond rólam.
Nem attól, hogy ki mikor ér rá.
Ki mennyire tart fontosnak.
Ki szakít rám öt percet, pár órát, egy hétvégét vagy éppen egy egész hetet.
Ezek nem engem minősítenek.
Mások döntései nem tesznek engem többé vagy kevesebbé.
Én vagyok, aki vagyok.
És bennem ott van a saját belső támaszom.
A saját békém.
A saját tüzem.
És ezt szeretném másoknak is odaadni.
Nőknek, férfiaknak, gyerekeknek.
Bárkinek, aki éppen keres valamit önmagában.
Nem pszichológusként.
Nem úgy, mint aki mindenre tudja a választ.
Hanem emberként.
Olyanként, aki maga is halad ezen az úton.
Veled tudok menni.
Melletted tudok lenni.
El tudunk indulni együtt valamerre, és közben lehet, hogy te is közelebb kerülsz ahhoz, aki valójában vagy.
Talán ezért is olyan fontos nekem a jurta.
Mert ott lehet beszélgetni.
Megállni.
Érezni.
Figyelni.
Nevetni, sírni, gondolkodni vagy akár csak csendben lenni.
És lehet, hogy közben valami benned is megmozdul.
Szeretettel várlak. 🤍
Soulritual.hu
