28/05/2026
A Vénusz és a Szaturnusz teremtő fénykapcsolódása megmutatja, miként teremtjük meg önmagunk számára azt, hogy örömteli, szerelemmel teli, vagy éppen fájdalmas, kiüresedett állapotokat élünk meg valamivel kapcsolatban.
A Rák jelében járó Vénusz a múltból érkező mintázatokhoz, családi emléklenyomatokhoz, gyermekkori tapasztalatokhoz, vagy előző életekből hozott emlékekhez vezet vissza, amelyek régóta formálják a kapcsolódásainkat és az örömhöz való viszonyunkat. Itt egyszerre bukkanhatunk rá sérülésekre és kincsekre is.
Olyan régi működésekre, amelyek észrevétlenül elzárják a szeretet áramlását… és olyan mély értékekre, amelyeket a lelkünkben őrzünk...
Ahol a Szaturnusz megjelenik, ott többekközött a fókuszált figyelem, a jelenlét, az értékek őrzésének témája is fontossá válik. Alacsonyabb szinten ez megjelenhet merev ragaszkodásként, érzelmi befásulásként, vagy olyan megszokásokban való megrekedésként, amelyekből lassan eltűnik az élet.
Amikor észre sem vesszük, hogy már nem az Igaz Értékhez vagyunk hűek, hanem a saját beidegződésünkhöz. Amikor a forma fontosabbá válik, mint a benne lévő lélek.
Magas szinten a figyelem és a jelenlét lankadatlansága, amikor nem hagyom, hogy a megszokás eluralkodjon rajtam...amikor semmit nem veszek természetesnek, magától értetődőnek, hanem teljes felelősséget vállalok azért, hogy életben tartsam a szépséget...egy kapcsolatban, egy szerelemmel végzett tevékenységben, de egészen a legkisebb hétköznapi helyzetekben is...
Beleteszem a fényt abba, amivel foglalkozom.
Amikor tudom, hogy én vagyok a felelős a saját örömömért, a bennem lévő szerelemért...és nem hagyom elhervadni...
Nem hagyom kialudni a Szentséget... Táplálom a szépséget, az örömet, a szerelmet abban, ami fontos nekem... Abban, ami érték számomra... Mert rajtam múlik, hogy megszentelem vagy megszentségtelenítem-e… A jelenlétemen, a figyelmem minőségén… azon, hogy
mit viszek bele… hogyan hangolom fel a lelkem, mielőtt beleteszem valamibe az energiámat…
Botos Orsolya
