16/05/2026
Ezért reagál gyorsabban a veszélyre a testünk, mint a józan eszünk 🏃♀️🧠
A szomatikus gyakorlatok a pszichológiában azon alapulnak, hogy a stressz és a trauma nagyon mélyen testi reakciókban gyökerezik. Így a szomatikus megközelítések célja a beszélgetés helyett az, hogy az ember tudatosabban érzékelje saját testének jelzéseit, és megtanulja szabályozni az idegrendszeri reakcióit. Május 23-án a LélekPihenő workshopon ilyen gyakorlatokban fogunk elmélyülni és ezáltal kerülünk közelebb önmagunkhoz.
🧠 Jelentkezés: https://forms.gle/aLaYMf7VHo971Z4H6
Facebook esemény: https://fb.me/e/8SnlzAtip
De mi vajon miért ilyen fontosak a testi reakciók krónikus stressz és trauma esetében?
Az agy fejlődése során különböző rendszerek alakultak ki. A legősibb területek az alapvető életfunkciókért felelősek, mint a légzés, a szívverés vagy az ösztönös védekező reakciók. Erre épül a limbikus rendszer, amely az érzelmekkel, a kapcsolódással és a veszély felismerésével áll kapcsolatban. Az agy legfejlettebb része, a prefrontális kéreg vagy homloklebeny teszi lehetővé a tudatos gondolkodást, a tervezést, az önkontrollt és a racionális döntéshozatalt. Bár az ember hajlamos magát elsősorban tudatos, racionális lényként értelmezni, valójában az érzelmi és testi rendszerek sokszor gyorsabban és erősebben reagálnak, mint a logikus gondolkodás.
A veszélyészlelés egyik kulcsszereplője az amigdala, amely az érzelmi agy része. Feladata a potenciális fenyegetések gyors felismerése. Az érzékszervekből érkező információk először a talamuszba jutnak, majd innen két irányba haladnak tovább: egy gyors útvonal közvetlenül az amigdalához vezet, míg egy lassabb útvonal a tudatos elemzésért felelős agykérgi területeket aktiválja. Ez azt jelenti, hogy az ember teste és érzelmi rendszere sokszor már azelőtt reagál, hogy tudatosan felfogná, mi történik körülötte. Evolúciós szempontból ez létfontosságú volt, hiszen egy veszélyes helyzetben a gyors reakció növelte a túlélés esélyét.
Amikor az amigdala veszélyt érzékel, aktiválja a szervezet stresszrendszerét. Ennek következtében felgyorsul a szívverés, megváltozik a légzés, megfeszülnek az izmok, és a test készenléti állapotba kerül. Ez a jól ismert „küzdj vagy menekülj” reakció, amelyhez szélsőséges helyzetekben a lefagyás vagy dermedés állapota is társulhat. Ezek a reakciók automatikusak, vagyis nem tudatos döntés eredményei. A szervezet ilyenkor minden energiáját a túlélésre összpontosítja.
