31/08/2026
Augusztus 31. 🌾 – egy mezőgazdasági év vége
Régen úgy tartották, augusztus 31. a mezőgazdasági év vége. Egy fordulópont, amikor a gazda megáll egy pillanatra, elszámol az évvel, számot ad arról, mi sikerült, mi nem, és levonja az éves tapasztalatokat.
Hát… milyen év is volt 2026?
Nehéz. Kihívásokkal teli.
De idén valahogy mégsem panaszkodunk.
Talán tavaly nálunk valami átbillent.
Megtanultuk, hogy nem mindig az a dolgunk, hogy mindenáron megváltoztassuk azt, amit a természet ad. Inkább megpróbáljuk a legtöbbet kihozni a kertünk adottságaiból, kitartani, figyelni, alkalmazkodni – és elfogadni azt, amit a munkánk végül ad.
Mert 2026-ban is volt dög meleg. ☀️
Volt, ami alig akart kikelni, és volt, ami egyszerűen megmakacsolta magát.
A hagyma, a petrezselyem, a bab, a cékla idén nem igazán akart együttműködni velünk.
Mások viszont szépen tették a dolgukat: paprika, paradicsom, uborka, porcsin – belőlük jutott öröm is bőven. 🍅🥒🌶️
És persze megint voltak azok, akik hozták a maguk kötelező, szinte zavarba ejtő bőségét:
spenót, sóska, cukkini, főzőtök. 😄
🌳 A gyümölcsös viszont idén igazán kitett magáért.
Rengeteg cseresznyénk lett. 🍒 Annyi, hogy a szörpök és a fagyasztóba kerülő gyümölcsök mellett még egy jó adag pálinkára is jutott belőle.
Azt hiszem, ezt nevezhetjük sikeres évnek. 😉
Végre ismét bőséges körtetermésünk lett, a szőlő pedig szép fürtöket nevelt. 🍐🍇
A szilva és az alma átlagos évet hozott – nem panaszkodunk rájuk sem.
Az állattartás pedig idén viszonylag jól kompenzálja az alacsony takarmányfelvásárlási árakat. Itt is akad persze történet.
Tavasszal ismét meglátogatott minket a róka… 🦊
Nem éppen vendégségbe jött, és sajnos nyomot is hagyott maga után.
A kacsák viszont úgy döntöttek, hogy idén szépen teljesítenek: a szokottnál is szebben híznak. 🦆
A gyöngytyúkcsibék pedig… nos, ők a maguk útját választották.
Megléptek a csirkepalotából. 😄
Van az a pont, amikor az ember már csak megvonja a vállát, és azt mondja: rendben, akkor ezt is beírjuk az éves tapasztalatok közé.
Mert ilyen a gazdálkodás.
Nem lehet mindent megtervezni. Nem lehet minden év ugyanolyan. Van, amit elvetünk, gondozunk, óvunk, aztán mégsem lesz belőle semmi. És van, ami szinte kérés nélkül is ontja a termést.
Van, amit elvisz a szárazság.
Van, amit elvisz a róka.
És van, ami egyszerűen elszökik. 😄
De közben van cseresznye, körte, szőlő, paprika, paradicsom, uborka. Van spenót, sóska, cukkini, főzőtök. Vannak szépen hízó kacsák, és vannak napok, amikor este fáradtan ugyan, de azt mondjuk: megérte.
Talán éppen ez benne a legszebb.
Most, augusztus végén egy kicsit számot vetünk. Nem tökéletes mérleget vonunk, inkább hálát adunk.
Azért, ami megtermett.
Azért, amit megtanultunk.
Azért, amit idén másképp csináltunk.
És azért, hogy még mindig itt vagyunk, dolgozunk, próbálkozunk, vetünk, palántázunk, kapálunk, szedünk – és jövőre újra kezdjük.
Mert a kert és a gazdaság nem azt adja, amit mi szeretnénk.
Hanem azt, amire abban az évben képes.
Mi pedig megtanuljuk elfogadni.
És abból, amit ad, megpróbáljuk kihozni a lehető legjobbat. 🌱
Köszönjük, hogy idén is velünk tartottatok a Kis Családi Farmon. ❤️
Jöhet a következő év. 🌾