11/06/2026
A könnyedségből nem lehet fejlődni...
Nem volt egyszerű az elmúlt 3 hónap, de gyakorlatilag az egész évre kiterjeszthető ez a megélés. Sok nehézség, sírás és kétely töltötte ki ezt a 6 hónapot. Van, amiről még mindig nem beszéltem, mert nem éreztem azt, hogy be kellene hozni a térbe, de lehet, hogy hamarosan erre is sor kerül.
Lehet ezért jött az ötlet, hogy tanuljunk valami mélyebbet. Elvégre a földi létünk nagy vágya a tanulás, s minél többet tudunk, annál inkább elér a döbbenet, hogy soha nem fogunk eleget tudni...
Nos, Női jóga oktató lettem múlthét vasárnap... Innen a fotók...Még magam sem hiszem el, hogy vége a képzésnek, a vizsgának, minden ezzel járó kötelességnek, s mégis, még csak most kezdődik ezzel kapcsolatban az igazi utazás, ami már most tudom, hogy rengeteg meglepetést és csodás megéléseket tartogat majd magában.
Már terveztem leülni párszor videót készíteni ezzel kapcsolatban, de a vizsga utáni napon annyira lebetegedtem, hogy most kezd alakulni az egészség része a dolognak.
Milyen érdekes, hogy, ha halálra stresszeled magad a semmi miatt, mert alapvetően jó vagy benne, akkor is le tud betegedni a fizikai test. Nyilván a megkönnyebbülés után dönt le a lábadról a minden is. Szóval egy kiadós alvás után, bevetettem a D-vitamin lökésterápiát... Ez volt kedd reggel, ma már sokkalta jobban vagyok. Ha az égiek is úgy akarják, akkor ebből hétvégén videó is lehet, mert már nagyon szeretnék mesélni, elvégre annak van egy sokkalta személyesebb érzete, legalábbis számomra.
Mindig rá kell döbbenjek, de néha nehéz, hogy csakis abból lehet fejlődni, ami kimozdít valamilyen irányba.
Ez a képzés is kimozdított. Sokszor volt nehéz, sokszor nem éreztem magaménak, sokszor bántam meg, hogy egyáltalán jelentkeztem, rengeteg ellenállásom volt az egész folyamattal kapcsolatban.
S tudjátok, hogy miért? Mert féltem. Tudjátok, hogy hogyan telt az elmúlt évem, s azt kell mondjam, hogy hitemet és önbizalmamat is vesztettem az elmúlt időszakban. Nem konkrét okok miatt, egyszerűen csak azt gondolom, hogy minden szétesett, megváltozott, s irányt vesztett. Amik nem rossz dolgok, mert kellenek a változáshoz, a fejlődéshez, ugyanakkor semmiképpen sem volt könnyű ezeket megélni.
Erről is szeretnék majd bővebben beszélni videóban, mert mindenképpen fontos téma.
A lényegi része a dolognak viszont az, hogy soha nem áll meg a folyamat. Rájöttem, hogy teljesen oké az, hogy magamért tanulok, viszont, ha a mélyére nézek a dolgoknak, akkor azt kell beismernem, hogy a kollektív miatt tanulok. Mindenki miatt. Ugyanis nem mindegy az, hogy mit és hogyan tudok átadni.
Ha nagyon el szeretnék érzékenyülni, s miért ne tegyem, inkább írásban, mint videóban... akkor az a kislány, aki voltam, az a csendes kis lélek, aki soha nem akart a figyelem középpontjába kerülni, most mérhetetlenül büszke lenne rám. Mert olyan út bontakozott ki az életünkben, ami leginkább hihetetlen, de mindenképpen váratlan.
Most sem a figyelem középpontjába akarok kerülni, de mindenképpen bennem van az a mérhetetlen vágy, hogy segítsek, hogy tegyek valamit, hogy legalább egy kis csoportnyi embernek jobb legyen és ezért mindenre is hajlandó legyek.
S nem lehetek elég hálás, hogy TI itt vagytok velem, mindig, akkor is, mikor nehéz, s akkor is, amikor könnyű.
Tiszta szívből köszönöm a támogatásotokat, a jelenléteteket, a türelmeteket, mert ez visz előre, s ez adja az erőt, hogy soha ne adjam fel!
Namaste,
Kitti
