10/10/2026
Félünk, hogy fájni fog!
10.10 "portál" és mérleg újhold van.
Ez az időszak most komoly megmérettetést jelent a kapcsolódások tekintetében.
Egyfajta erő-próba ez, melynek fókuszában az IGAZ ÉRTÉKEK vannak.
Vizsgázik, ki miben hisz, kinek mi fontos, hogyan tudjuk ezt kifelé rezegtetni, kommunikálni, hogyan tudunk együtt-működni ÖnMAGunkkal és másokkal egy ÚJFAJTA módon.
Mégpedig úgy, amikor ez már nem megalkuvásféle alkalmazkodásból ered, hanem olyan kompromisszumokból, melyben mindkét fél könnyedén, örömmel és szabadon tud jelen lenni.
Amiben nem érzi lemondásnak azt, amit ő beletesz, amelyben a cél EGYÜTT ÉPÍTENI EGY MÁS VALÓSÁGOT, ami mindenkinek megadja a változtatás lehetőségét, úgy hogy közben megőrizhezi ön-azonosságát.
Mert igazaból az eredeti önmagunkhoz visszatalálni azt jelenti, hogy engedjük leválni magunkról mindazt, amiről menet közben kiderült, hogy csak felvett szerep, vagy téves identitás-burok.
Ebből a burokbol bújunk mind kifelé most és tapasztalhatjuk ennek a burokrepedésnek a fájdalmát.
De érdemes tudatosítani, hogy mint ahogy a születésünkkor is az anyaméhben, ez a burok nem is a magzathoz tartozik-olyan módon, hogy nem okoz neki fájdalmat ennek megrepedése és nem is az anyához, szóval neki sem fáj...
Ám azt hittük, hiszen védelmet jelentett a külvilággal szemben és 9 hónapig a részünknek tűnt, mert körülölelt...
Aztán a végén már szűkös lett, szorított, ránk tapadt, fojtogatott akár...
Így van ez a régi identitásainkkal is most.
A fájdalom a tudatunkban létezik-ez maga a szenvedéstudat-amit 40-50-60...éve hordozunk...
Ám ez csak ez az élet, ki tudja, mennyi volt már előtte, melyeknek a rengeteg nyühögés-lenyomatát is áthozhattunk a lélekmagocskáink által.
Mert az emlékezés összetett, a hordozott mögöttes tálentumainkat sajnos csak azután tudjuk felfedezni, miután átszenvedtük magunkat ezeken a szenvedés-burkokon, fájdalom,- és illúzió-fátylakon(l*d: káryta!), amelyek mögé jól elrejtettük a valódi önMagunkat.
Félünk az újtól, de a régi már nagyon nem komfortos és a fájások/méhösszehúzódások is löknek kifelé...
Ez az erőteljes lökdösés most az Univerzum szorítása; az erőteljes bolygóegyüttállások tolóereje!
Hogy:
Menj, érkezz meg, szüless újjá, találj önmagadra, vesd le a téves hiedelmeid szőtte "ruhát"!
A "félek, hogy fájni fog!"-egy ősi program, melynek gyökere a kitaszítottság; az eredendő elszakadás az Egységből, Istentől, a kiűzetés a Paradicsomból-melynek téves bűntudat-lenyomatait a mai napig őrzi a pszichénk és általa nyögi a testünk is minden inkarnációnkban...
És igen, komoly feladat van a mérgező dinamikák lezárásával is.
A felismerések már rég megvannak!
Szóval ne áltassuk és ne altassuk magunkat tovább azzal, hogy "nem tudom, lehet hogy nem jól érzem...", ne keressünk senki számára kifogásokat, ne magyarázzuk meg; ne mentsük fel tovább.
Mindent tudunk.
A kérdés már csak az, értékeljük-e magunkat annyira, hogy ne maradjunk semmilyen szinten a méltatlanban.
Legyen az barátság; párkapcsolat, munkahely...
Mostmár tudatos döntések és konkrét cselekvés-vagyis lépések kellenek.
Amelyek táplálóak, emelőek.
Amikben nincs illúzió, játszma, mellébeszélés, jópofizás, ármánykodás...
Ahol mindenki lehet szabadon az aki, olyan amilyen, anélkül, hogy emiatt megítélné bárki...
Ám ehhez az kell, hogy végleg leszámoljunk önmagunk megítélésével.
Legyen béke...
Persze.
De ez is belül kezdődik, onnan indul és onnan tud kifelé hullámozni és ott is békét teremteni.
"Gyerünk már, te belső béke...!"
(Kung-fu panda :-) )
Om shanti:
Anka
Ui:
ajánlás: Coming out-meglepően jó magyar film.
