14/10/2026
A neven Bardon Mara, vaiṣṇava teológusként végeztem a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola BA szakán a 2023–2026-os tanévekben. Kitűnő eredménnyel végeztem el a főiskolát, és jeles eredménnyel védtem meg szakdolgozatomat, valamint tettem le a záróvizsgáimat. Idén 2026 július 11-én kaptam meg diplomámat, és olyan megtiszteltetés ért, hogy Śrīla Śivarāma Swāmi Mahārāja kezéből vehettem át.
A főiskolán a szakdolgozatom témája a lélek útjai a halál után volt, egészen a lélek újjászületéséig, a vaiṣṇava szentírások szerint végeztem a kutatásaimat. Nemcsak a halál utáni témakört kutattam, hanem a lélek jellemzőit, helyzetét és elfoglalt helyét ebben a világban, valamint azt is hogy mi befolyásolja és határozza meg azt, hogy milyen formában, illetve jellemzőkkel fog következő életében megszületni. Ennélfogva olyan tudás birtokába jutottam, amit csak nagyon kevesek mondhatnak magukénak.
Ezt a tudást arra szeretném használni, hogy felnyissam az emberek szemét, hogy képesek legyenek megélni és elfogadni valós helyzetüket. Fontosnak tartom azt, hogy megértse mindenki: a lélek létezése örök, és ha itt le is telik az életünk, a lélek tovább fog létezni.
Az elmúlt években tanulmányaim során, sokszor tapasztaltam azt, hogy az emberek egy része úgy éli az életét, mintha örökké akarna élni. Nem akarnak beszélni arról, hogy mi történik a lélekkel ebben a világban, milyen utakat jár be, amikor elhagyja a testet. A halált egyfajta energiának tekintik, amiről tilos beszélni, tabutéma. A gyerekeiknek sem beszélnek a halálról, amikor a nagymama vagy a nagypapa meghal, sőt el sem viszik őket a temetésre, nehogy sérüljenek lelkileg. Az ember látja, hogy mindenki meghal körülötte, de ő mégis azt hiszi, hogy örökké fog élni.
Ez egy rendkívül összetett folyamat, amit az egyszerű ember szemszögéből nézve nagyon nehéz megérteni..
Legegyszerűbben egy példával tudnám elmagyarázni a lélek létezésének örökkévalóságát és az emberi élet röpke megélését.
A lélek öröktől fogva Isten szolgálatában áll a lelki világban, ez az eredeti helyzete, amit sanātana szóval szoktak jellemezni, mert örökké tart. Vágyai következtében szeretne az anyagi világba utazni, hogy megtapasztalhassa, milyen megélni a boldogságot, a szenvedést, a fájdalmakat, az élvezetet, a gazdagságot, a hatalmat és minden mást.
Amikor elindul ide, a Föld nevű bolygóra, ez olyan számára, mintha egy hosszú utazáson venne részt, mintha egy expresszvonattal utazna, amely megáll a különböző állomásokon. Egy-egy állomáson leszállva ott leéli az életét, és a halála után újra felül erre a vonatra, hogy további élményeket tapasztaljon meg.
Ez az utazás akár örökké is tarthat, mert különböző hibákat, bűnöket elkövetve negatív karmákat szerezhet magának az ember. Amíg minden karmáját (cselekedeteinek visszahatását) nem dolgozta le, addig újra és újra meg kell születnie ezen a Föld nevű bolygón (vagy egy másik hasonló bolygón). Így bennragadhat sokáig a saṃsāra (örök élet) körforgásában.
Összefoglalva: nem kell félni a haláltól, mert az csak egy próbatétel az embernek, egy átmeneti helyzet és állapot. Nem a tudat és nem is a lélek pusztulását okozza. Nem mindegy viszont, hogy valaki hogyan készül fel erre az utolsó próbatételre. A következő leszületését az fogja meghatározni, hogy mire gondolt élete utolsó pillanatában, mennyire tudta az elméjét szilárdan tartani, fókuszálni az adott célra.
Hogyan tudunk felkészülni minderre? A vallások megadják a válaszokat, legrészletesebben a Védákban és a vaiṣṇava teológiában olvashatunk róluk. A jógafolyamatok gyakorlása észrevétlenül tereli az embert a végső célig; érdemes tanulmányozni és gyakorolni őket!
A vaiṣṇavák célja nem az, hogy bennragadjanak a születés és a halál körforgásában. Ők az Úrhoz Kṛṣṇához szeretnének visszatérni az Ő örök hajlékára, Goloka Vṛndāvanába. Cselekedeteiket és tetteiket a szentírások tanításai határozzák meg. (Vedānta-sūtra, Bhagavad-gītā, Śrīmad-Bhāgavatam, Caitanya-caritāmṛta, Brahma-saṁhitā és még számos alkotás.)
Írta: Bardon Mara
vaiṣṇava teológus, jógamester-tanár
