04/09/2026
Mi van akkor, ha nem az a cél, hogy a lovad soha ne kerüljön stresszes helyzetbe?🐴
Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem lóközpontúbb szemléletben dolgozni a lovaimmal, az egyik lovam, Daisy szinte minden segítségre és minden számára nehéz helyzetben feszültséggel és ellenkezéssel reagált.
Amikor azonban nem érte olyan inger, amit nehezen élt meg, és a dolgok úgy történtek,
ahogy számára kényelmes volt, „mintagyerekként” viselkedett.
Ezért egy ideig azt gondoltam, azzal segítek neki a legtöbbet, ha „stresszmentesen”
dolgozom vele: elkerüljük a nehezebb helyzeteket, és nem tesszük ki olyan
ingereknek, amelyek feszültséget okoznak neki.
❌ De ez hiba volt.
Ezzel egy idő után gyakorlatilag bekorlátoztam magunkat. Vagy csak nagyon finoman kérhettem tőle bármit, vagy egy egészen apró dologból is hatalmas konfliktus alakult ki közöttünk.
Pedig én egyszerűen csak egy jó kapcsolatot szerettem volna a lovammal.
Szerencsére Daisy már akkor is csodálatos tanítómester volt, arra ösztönzött, hogy keressek, építsek fel egy másik utat.
Egy olyan megközelítést, amely valóban segíti mindkettőnk fejlődését, és közben a
kapcsolatunkat is mélyíti.
Ahol a tanulás és a közös munka pozitív élménnyé válhat.
Amely nem söpri a problémákat a szőnyeg alá, mintha nem is léteznének, de nem is erőltet rá a lóra olyan helyzeteket, amelyekre még nincs felkészülve – és sokszor a lovas sincs.
Mert a nehéz helyzetek az élet természetes részei.
A ló időnként meg fog ijedni. Meg fog ugrani. Be fog feszülni. És lesznek helyzetek,
amikor túl sok lesz számára az inger.
Ilyenkor nem az a cél, hogy még több nyomást helyezzünk rá.
De nem is feltétlenül az a megoldás, hogy minden nehézséget azonnal
megszüntetünk.
Ha ezt biztonságosan megtehetjük, maradjunk vele, és segítsünk neki megtalálni az
utat egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb állapot felé.
Ehhez azonban nekünk is jelen kell lennünk.
Ha a ló megijed, könnyű nekünk is egyre feszültebbé válni. Ilyenkor a saját félelmünk
vagy frusztrációnk átveheti az irányítást, és nagyobb mozdulatokkal, erősebb
segítségekkel vagy hirtelen korrekciókkal reagálhatunk.
A ló pedig úgy érezheti, hogy a helyzet még intenzívebbé vált.
Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk segíteni a lovat, először nekünk kell tudni kezelni a saját
idegrendszeri és érzelmi állapotunkat.
Ahogy a repülőgépen is mindig elmondják: először a saját oxigénmaszkunkat kell
felhelyeznünk, csak utána tudunk másoknak segíteni.
A lóval való kapcsolatban sincs ez másképp.
Ha mi nem tudunk nyugodt, stabil és biztonságos jelenlétet
biztosítani a ló számára, hogyan várhatjuk el tőle, hogy bízzon bennünk és
elfogadja a segítségünket?
Így talán nem az a kérdés, hogyan tudnánk elkerülni a nehéz helyzeteket.
Hanem az, hogy hogyan tudunk a ló mellett maradni akkor is, amikor valami nehézzé válik.
Ha magadra ismertél ebben a történetben, és úgy érzed, hogy a lovaddal hasonló
nehézségekkel küzdesz, keress bátran üzenetben.🫶