14/05/2026
A futás a természetben olyan mint az élet 😊.
Tele van meglepetésekkel - az erősebb szél, ami szinte elveszi a levegőt , allergia, orrfolyás, számba repülő bogarak, rovarok, kövek, vagy kövecskék az úton, leszakadt faágak( kisebb nagyobb ), kinyúló faágak ( néha kicsit fejbe kólintanak vagy megsimiznek ), füvező ifjak ( csak, hogy én is „jól” érezem magad ), bokorból kirepülő madarak ,vagy épp kiugró őzike, és nem utolsó sorban a fel-le dombon való futás. Mikor már éppen hozzászoknék az egyenes szakaszhoz, jön egy intenzív lefele futás vagy éppen egy lépcső vagy domb, amin fel kell kászálódni. Az élet nem steril mint a futópadon futás vagy elvonultan élő meditációs mester. Az élet tele van színekkel, szagokkal 😊 ha akarom ha nem.
És a kérdés, hogy dolgozok vele 😊? Milyen időt teljesítek? Mennyire tudom elfogadni, hogy épp lassabban haladok vagy száguldok, mert visz a lendület? És mindig, amikor már azt hinném én vagyok a Jani a hegyen 😊 , jön valami ami alázatra tanít.
A természet a tanítóm: türelem és az időzítés, alkalmazkodás és rugalmasság, körforgás, jelenlét, összetartozás!