15/06/2026
CSALÁDI KÖTELÉKEK - KILÉPÉS - TEREMTÉS
Családi kötelékek között járva sokszor érezhetjük azt, hogy nem a saját életünket éljük. A játszmák, amelyben részt veszünk, ilyenkor akarva-akaratlanul is megtalálnak minket és sokszor csak azt érezzük, hogy nincs nyugvópont az életünkben! Ezekben a dolgokban sokszor elveszünk és mélységes megdöbbenéssel konstatáljuk, hogy nem a saját, hanem más életét éljük.
A miénk pedig- értelemszerűen- várat magára.
Ez a belülről fakadó negatív érzés aztán a mindennapok forgatagában nem hagy minket nyugodni és egyre jobban feszít legbelül. Aztán a tehetetlen dühünkkel pedig mi magunk is a játszma részeseivé válunk mondjuk viták formájában. Ilyenkor ugyanis kontrollálatlanul és hirtelen tör elő belőlünk a legmélyebb érzés is, ami bizony minket befolyásol a legjobban.
Az életben nem az a feladatunk, hogy mások játszmáit játsszuk! Nem az a feladatunk, hogy a családon belül mindenkinek megfeleljünk és azokat a lépéseket tegyük, amit ők kigondoltak nekünk. Az életünkben a legfontosabb az, hogy szabad felnőttként járjuk utunkat, ahol döntéseinket és élethelyzeteinket magunk alakítjuk ki a magunk kedvére.
Vegyünk például egy klasszikus anya-lánya viszonyt, ahol mondjuk akár már gyerekkortól egymás idegeire mennek a felek. Így aztán hosszú éveken keresztül nem is csinálnak mást mint dráma háromszöget hoznak létre. Ebben pedig mindig ketten vannak jelen és 3 különféle szerepben tűnnek fel egymást váltva. Vagy agresszor, vagy áldozat, vagy megmentő leszel te magad is és szépen forogsz körbe egészen addig ezekben a szerepekben, amíg ki nem törsz belőlük.
Még a mai napig is sokszor találkozom olyannal, aki sajnos felnőttként sem tud kiszállni ezekből a játszmákból. Pedig változtatni muszáj lenne, leginkább a saját magunk felhőtlen élete miatt. Sokszor viszont még mindig a régi minták alapján, egyfajta berögződésképpen akarjuk kezelni ezeket a helyzeteket, ahelyett, hogy új utakat fedeznénk fel.
Az új utak, új lehetőségeket hordoznak magukban. Ebben az esetben leginkább annak a lehetőségét, hogy ebből a függő viszonyból kikerülve egy teljesen új és jobb élet köszöntsön rám. Amíg a családi kötelékek fogságában vagyok, amíg aszerint élek, cselekszem és gondolkozom, amit mintaként rám aggattak, nem fogok tudni maradandót alkotni. Addig csak a sivár sivatag kellős közepén fogok állni és arra várni, hogy valaki majd megment engem. A legtöbb esetben senki nem fogja ezt tenni! Az első lépést ugyanis magamnak kell megtennem.
A határvonalaimat újrahúzva és újragondolva egy teljesen más élethelyzetet teremthetek. A magamba vetett hitem és a felvázolt jövőképem egyaránt segítségemre lehetnek abban, hogy kitörjek onnan ahol vagyok és megpróbáljam bátran, igaz hittel felépíteni mindazt, amit megálmodtam magamnak.
Igen! Az első lépcsőfok a legnagyobb, de utána csak olyanok jönnek, amelyek valamelyest kisebbek. Ne feledd azt sem, hogy minden ilyen lépés téged szolgál és azt a nemes ügyet, ami mellett letetted a voksod! Nem vagy köteles azokban a régi és elavult szituációkban és mintákban helytállni, amelyekkel eljöttél idáig. A felmenőidnek is nyugodtan mondhatsz nemet! Nem kötelez semmi és senki arra, hogy benne maradj valamiben, ami karmikusan és ciklikusan egyaránt ismétlődik. A te feladatod és szereped éppen abban van, hogy megtörd azt a láncot, amely lehet, hogy generációk óta söpri maga előtt az ilyen és ehhez hasonló kötelékeket.
Ne feledd! Szabad vagy! Így aztán a döntésed és a választásod is az!
Tegyél hát mindent úgy, ahogy a neked legjobb és közben bízz magadban annyira, hogy képes leszel egy újat teremteni. Ebben az újban pedig megtalálni régen elvesztett önmagad! Neked ugyanis magadra van a legnagyobb szükséged!
Szép estét és felismerésekkel teli hetet kívánok mindenkinek!
Ha tetszett az írásom, akkor oszd meg kérlek, hogy másokhoz is eljusson az üzenet!
