30/06/2026
Nem mindig egyetlen esemény változtatja meg az életünket. Néha sok apró mondat, sok apró élmény tanít meg bennünket arra, hogy csak akkor vagyunk szerethetők, ha mindig igent mondunk.
Nemet mondani a gyerekeinknek, a párunknak, a szüleinknek vagy a barátainknak nagyon nehéz.
És ha mégis megtesszük, ott marad az a fránya lelkiismeret-furdalás.
Ezért inkább átszervezzük az egész napunkat, lemondunk a saját programunkról, vagy plusz terhet veszünk a nyakunkba. Pedig sokszor pontosan tudjuk, hogy a másik valószínűleg nélkülink is meg tudná oldani.
De akkor miért nem mondjuk egyszerűen:
„Ne haragudj, most nem tudom vállalni.”
A válasz sokszor nem a jelenben keresendő.
Gyermekkorunktól kezdve folyamatosan tanuljuk, hogyan működik a világ. Megtanuljuk, miért kapunk dicséretet, miért kapunk szeretetet, és mikor csalódnak bennünk.
Ha azt éltük meg, hogy akkor vagyunk szerethetők, ha kedvesek vagyunk, segítünk, megfelelünk mások elvárásainak, akkor könnyen kialakulhat bennünk egy mély meggyőződés:
Ha nemet mondok, nem fognak szeretni.
Ez a hitrendszer nem tudatosan működik. Mire felnövünk, annyira mélyen beépül, hogy szinte észre sem vesszük, mégis ez irányítja a döntéseinket.
A legtöbb ember ilyenkor azt hiszi, hogy egyszerűen nem elég határozott.
Én viszont úgy gondolom, hogy ennél sokkal mélyebbre kell nézni.
Meg kell találni azt az eseményt vagy azokat a visszatérő élményeket, amelyek ezt a meggyőződést kialakították.
Amikor sikerül feloldani azt az érzelmi blokkot, ami ezt a működést létrehozta, már nem a félelem fog irányítani.
Nem azért mondasz majd nemet, mert önző lettél.
Hanem azért, mert végre nem a szeretet elvesztésétől való félelem dönt helyetted.
💬 Te voltál már olyan helyzetben, amikor igent mondtál, pedig legbelül nemet szerettél volna?