08/06/2026
✨ Mi lenne, ha nem kellene megjavítanod magad? ✨
Sokan érkeznek SzomatoDráma játékra úgy, hogy hosszú évek óta dolgoznak magukon. Keresik a megoldást, szeretnének változni, fejlődni, “jobbak lenni”. Én magam is így voltam ezzel.
Közben érdemes feltenni egy kérdést:
Vajon nem azt üzenjük-e újra és újra önmagunknak, hogy “még nem vagyok elég jó így, ahogy vagyok”?
Hogy még valamit meg kell javítani, le kell küzdeni, meg kell haladni ahhoz, hogy szerethetőnek, értékesnek vagy elfogadhatónak érezzük magunkat?
Ezek a hangok gyakran régi történetekből érkeznek. Gyermekkori tapasztalatokból, családi mintákból vagy abból a belső kritikus részből, amely valaha védeni próbált bennünket.
A SzomatoDrámában játékokban újra és újra megtapasztalható, hogy a tünetek, a feszülések, a belső konfliktusok mögött nem egy „rossz” részünk rejtőzik, hanem olyan részek, amelyek figyelmet, megértést és kapcsolódást szeretnének.
És sokszor ott megtaláljuk azt a belső magot is, amely nem sérült meg…
Azt a részt, amely már most is tud szeretni, kapcsolódni, örülni, élni…
Azt a részt, amelynek nem kell kiérdemelnie az értékességét.
Ahogy egyre kevésbé harcolunk önmagunkkal,
ahogy teret adunk az érzéseinknek,
ahogy megengedjük magunknak a megkönnyebbülést, a könnyeket, az örömöt vagy akár csak egy apró jó érzést, úgy kerülünk egyre közelebb önmagunkhoz.
A gyógyulás sokszor nem abból születik, hogy valaki mássá válunk, hanem abból, hogy visszatalálunk ahhoz, akik mindig is voltunk.
Az önismeret nemcsak változásról, hanem kapcsolódásról és elfogadásról is szól. 🌿
💛 A SzomatoDráma ebben a találkozásban lehet kísérő: segít meghallani a test üzeneteit, és kapcsolódni ahhoz a bölcsességhez, amely már most is ott él bennünk. 🌿
