Koncsek Krisztina - krónikus betegség specialista.

Kezdolap
Magyarország
Szegedin
Koncsek Krisztina - krónikus betegség specialista.

Koncsek Krisztina
Krónikus betegség specialista, eü. www.koncsekkrisztina.hu
📩[email protected]

szakember
Stratégia | nem újabb terápia

Edukációs tartalomkészítő – stratégiai iránymutatás, online konzultáció krónikus betegeknek. Konzultációra jelentkezés: https://bit.ly/koncsek_konzultáció
Szakterületem:
- az összetett, régóta fennáló tünetegyüttesek (mozgatószervrendszeri és kivizsgált, szervi ok nélküli bármilyen tünetekkel),
- a "bonyolult, senki sem tudja mitől fáj" esetek,
- az egészségügy útvesztőjében elvesző, reménytelennek tűnő állapotok,
- de kereshet bármilyen problémával, tünetekkel, egészséghez - betegséghez kapcsolódó elakadással, ha prémium színvonalú szolgáltatást keres. Holisztikus szemléletű szakértő állapotfelmérést végzek, melyhez a gyógytornász, egészségtan tanár, TestSzobrász, erőnléti edzői és coach végzettségeim, diplomáim adják a kompetenciát. A szakértői felmérésre előre felkészülök a megküldött adatokból, írásos, részletes szakvéleményt készítek és lehetőséget biztosítok a konzultáció után rövid, telefonos egyeztetésre is.

13/09/2026

Ez egy friss videó rólam.

Ciprus. Medence. Mozgás.
És egy olyan test, amiben ma már egészen más érzés élni.

De az elmúlt öt és fél évben ez még elképzelhetetlen volt.

Volt idő, amikor nem tudtam felkelni az ágyból.
A férjem mosta meg a hajamat, miközben feküdtem.
Éjszakai edényt használtam.
És volt, hogy pelenkát.

A nagyfiam első lakásába pedig nem tudtam felmenni, mert nem volt lift. Így azt sem láttam, milyenre csinálta meg.

És közben egyáltalán nem tudtam, hogy ebből hová lehet eljutni.

Öt és fél évvel később itt vagyok.

Nem gyógyultam meg. A betegségem még mindig része az életemnek, vannak tüneteim, és még mindig dolgozom rajta.

Csak már egészen másképp.

Az én történetem hosszú, nagyon kemény és meglehetősen mocskos volt. És abból, amin végigmentem, rengeteget tanultam arról, hogyan lehet egy ilyen helyzetből felépíteni egy működő, jó életet.

Ennek a történetnek a részleteit hamarosan elkezdem megmutatni.

És ha közben te is azon gondolkodsz, hogyan tudnál a saját helyzetedből továbblépni, ebben személyesen is tudlak kísérni — egyszeri konzultációban vagy hosszabb folyamatban.

Ha szeretnéd tudni, melyik lehet neked való, írj egy „érdekel” kommentet vagy küldj egy üzenetet.

🤍K.

Komplex, összetett tünetek. Reménytelennek tűnő esetek. Szétesett betegutak.
Napjainkban megjelenő, újszerű, nehezen érthető állapotok.
Ilyen helyzetekben keress bizalommal — nem gyógyítok, nem kezelek, online konzultációkban segítek rendszerszinten átlátni a folyamatokat és megtalálni a neked enyhülést hozó első lépéseket

10/09/2026

„De hát hogy lehettél beteg, amikor te egész életedben ennyit foglalkoztál az egészséggel?”

Ezt a kérdést nem egyszer kaptam meg az elmúlt években.

És őszintén?

Ez nemcsak másokban merült fel.

Ez az egyik olyan kérdés volt, amivel én magam is a legtöbbet harcoltam.

Hiszen aki régóta követ a közösségi médiában, annak valószínűleg kialakult rólam egy képe.

Én voltam az, aki az egészségről beszél.
Aki mozgásról, életmódról, a testről tanít.
Aki hosszú évek óta ezzel foglalkozik szakmailag is.
És közben a saját életében is nagyon sok mindent megtett azért, hogy egészséges maradjon.

Aztán mégis beteg lettem.

És innentől kezdve már nem lehetett egyszerűen azt mondani, hogy „akkor biztosan valamit rosszul csináltam”.

Mert ennél sokkal összetettebb volt.

És talán éppen ezért lett ez az egyik legfontosabb kérdés, amit az elmúlt években szakmailag és emberileg is újra és újra körbejártam.

Hogy hogyan lehet valaki beteg akkor is, ha látszólag mindent jól csinál?

Erről beszélek az első videók egyikében azon az új platformon, amiről hamarosan többet is mesélek.

A videó már ott van.

Hamarosan azt is megmutatom, hol.

🤍K.

Komplex, összetett tünetek. Reménytelennek tűnő esetek. Szétesett betegutak.
Napjainkban megjelenő, újszerű, nehezen érthető állapotok.
Ilyen helyzetekben keress bizalommal — nem gyógyítok, nem kezelek, online konzultációkban segítek rendszerszinten átlátni a folyamatokat és megtalálni a neked enyhülést hozó első lépéseket

08/09/2026

Volt már olyan érzésed, hogy legszívesebben új lapra írnál mindent?

Nem feltétlenül azért, mert rossz volt, ami előtte volt.

Hanem mert egyszerűen már nem ugyanaz az ember vagy.

Sokáig azt gondoltam, hogy az újrakezdés elsősorban belső döntés. Ha változni akarsz, változol.

Ma már ezt egyáltalán nem gondolom ilyen egyszerűnek.

Mert nagyon sokat számít, hogy "hol vagy közben".

Szegeden évtizedek alatt felépült körülöttem egy egész rendszer. Voltak szerepeim, kapcsolataim, egy szakmai identitásom, és persze egy kialakult kép rólam azokban, akik ismertek.

És ez nem rossz dolog.

Csak amikor az embernek valami miatt újra kell írnia magát, akkor rájön, hogy mennyire nehéz úgy valami újat felépíteni, hogy közben mindenki a régi verziódat ismeri.

Cipruson kaptam egy tabula rasat.

Sokáig csak egy negyven pluszos nő voltam, aki itt van, szeret sétálni, napozni, úszni, és valami békés életet él.

És pont ez volt benne a felszabadító.

Nem kellett senkinek elmagyaráznom, hogy ki lettem, miért és hogyan.

Egyszerűen elkezdhettem felépíteni magamról egy új képet.

Egy olyat, amihez nem kellett igazodnia annak, aki korábban voltam.

És azóta sokat gondolkodom azon, hogy vajon mennyire tudjuk valóban újraírni magunkat egy olyan környezetben, ahol mindenki ismeri a régi történetünket.

Talán sokkal fontosabb kérdés ez, mint elsőre gondolnánk.

Erről még mesélek.

💚
K.

31/08/2026

Volt egy fiatal nő, aki eltörte a kulcscsontját.

Egy egészen különös balesetben (de ez egy következő történet).
Megműtötték, rögzítették, majd elkezdődött a rehabilitáció.

Papíron minden világos volt.

Mikor mennyire emelheti a karját. Mikor jöhet az erősítés. Hogyan építsük vissza a mozgást.

Csakhogy az ember nem egy kulcscsont.

És ennél a nőnél nagyon hamar kiderült, hogy ha egyszerűen végigtoljuk a protokollt, nem fog működni.

Fájt. Feszült. Szorongott. Az alvása is elkezdett szétesni.

Volt a történetében korábbról szorongás is.
De úgy tűnt, hogy ez korábban már rendeződött.

Aztán rájöttem valamire.

Lehet, hogy valami békeidőben már tényleg rendben van bennünk. De amikor jön egy nagyobb trauma, betegség vagy sérülés, ugyanaz a régi rendszer újra megszólalhat.

És talán éppen ezért nem az a cél, hogy egy betegség vagy sérülés után egyszerűen visszajussunk oda, ahol előtte voltunk.

Hanem hogy "valamivel többen jöjjünk ki belőle, mint ahogy belementünk."

A váll végül szépen rendbe jött.

De közben született egy felismerése is: van még dolga a szorongásával.

És számomra pontosan ez az egyik legérdekesebb része annak, amikor egy ember felépül. Mi lesz az a plusz, amivel több, mint a sérülése előtt?

Rengeteg ilyen történetet őrzök.

Olyanokat, ahol a felszínen egy sérülést, egy tünetet vagy egy betegséget kezeltünk. És közben valami egészen más is megváltozott.

🤍K.

Komplex, összetett tünetek. Reménytelennek tűnő esetek. Szétesett betegutak.
Napjainkban megjelenő, újszerű, nehezen érthető állapotok.
Ilyen helyzetekben keress bizalommal — nem gyógyítok, nem kezelek, online konzultációkban segítek rendszerszinten átlátni a folyamatokat és megtalálni a neked enyhülést hozó első lépéseket

30/08/2026

Holnap újra hírlevél, ha még nem olvasod, most nem érdemes kihagyni - egy újdonságról írok benne. Amire már rég készülök és nem klasszikusan egészség - betegség, nem oktatás meg ilyenek. De szuper dolog!

A kép ma készült, rólam is, meg a képernyőmről is egy időben - és igen megtörtént, amiről mindenki beszél, de hihetetlen 29 fokban a parton elő kellett vennem a pulcsit :D :D.
Én 35 és fölé vagyok kalibrálva, ez van.

Hírlevél link kommentben.

🤍K.

30/08/2026

Van valami, ami bennem az elmúlt időszakban nagyon megváltozott.

Nem az történt, hogy hirtelen minden jó lett.
Nem lett kevesebb nehézség, és nem lett kiszámíthatóbb a jövő.

Hanem valami egészen más változott meg.

Ma már vannak pillanatok, amelyeknek "nem csak fejben örülök."

Például annak, hogy reggel felkelek, felöltözöm, elindulok sétálni, és egyszerűen jó érzés, hogy megyek.

Régen pontosan tudtam, hogy „örülni kellene annak, amink van”.
Ahogy azt is, hogy fontos önmagunkat szeretni, jelen lenni, észrevenni a szépet.

Csak éppen attól, hogy valamit értünk, még nem biztos, hogy érezzük is.

És szerintem ez a kettő között óriási különbség van.

Nemrég egy hölgy kliensem, akit egy hosszabb kísérési folyamatban támogatok, azt írta nekem:

„Néha szinte reménytelennek tűnik, hogy az önszeretetet meg tudom tanulni.”

Nagyon értettem, mire gondol.

Mert vannak dolgok, amelyeket nem lehet egyszerűen megtanulni.
Van, amit az élet lassan átformál bennünk.

Hogy nálam ez hogyan történt meg?

Erről szeretnék majd mesélni.

Mert azt hiszem, nem csak nekem ismerős ez az út.
És talán sokkal érdekesebb, hogy "mi történik velünk közben."

🤍K.

26/08/2026

Nem mindig az a fontos, amit érzünk.

Nem azt mondom, hogy ne figyeljünk a testünkre. Épp ellenkezőleg.

Csak az a helyzet, hogy amit érzünk, és ami közben valójában történik bennünk, időnként egészen messze lehet egymástól.

A fájdalomnál ezt már egyre többen értik. Lehet fájdalmunk úgy is, hogy nincs mögötte olyan szöveti sérülés, amit elsőre várnánk. És fordítva: lehet komoly eltérés úgy is, hogy az ember alig érez valamit.

De ez nem csak a fájdalomról szól.

Most például hosszabb távon dolgozom együtt valakivel, akivel egy ponton arra jutottunk, hogy érdemes lenne okosórával is követnie néhány dolgot.

Megvette.

És egészen érdekes dolgokat kezdett látni.

Olyan helyzetekről derült ki, hogy mennyire megterhelik, amelyekről korábban egyáltalán nem gondolta volna.

Munka.

Kapcsolatok.

Teljesen hétköznapi helyzetek.

Nem feltétlenül érezte ezeket megterhelőnek.

Az óra viszont megmutatott neki valamit, amit a saját érzéseiből nem feltétlenül vett volna észre.

És ez elkezdte átírni azt is, ahogyan a napjait szervezi.

Szerintem éppen ezért érdekes időnként a szubjektív élményünkön túl is ránézni arra, mi történik a szervezetünkben.

Az egyik ilyen érdekes jelzőszám a HRV.

Nem azért, hogy minden reggel egyetlen számból eldöntsük, hogy jól vagyunk-e.

Hanem azért, mert egy-egy ilyen adat néha olyan kérdést vet fel, amit magunktól fel sem tettünk volna. 🔎

A HRV-ről már írtam részletesebben, ha még nem találkoztál vele, ott érdemes kezdeni: https://koncsekkrisztina.hu/blog/stressz-okozta-betegsegek/hrv-kronikus-betegeknek-hogyan-ertelmezd-a-tested-jeleit-a-szivfrekvencia-variabilitas-alapjan

És egyre inkább az is érdekel, hogy mennyi mindent tudnánk másképp szervezni az életünkben, ha nem csak azt vennénk észre, amikor már rosszul vagyunk.

Hanem azt is, amit a testünk talán jóval korábban elkezd jelezni. Ehhez van egy nagyon mély és nehéz személyes történetem, de mindig azon gondolkodom hol és hogyan mesélhetném el. Van ötleted?

🤍K.

Komplex, összetett tünetek. Reménytelennek tűnő esetek. Szétesett betegutak.
Napjainkban megjelenő, újszerű, nehezen érthető állapotok.
Ilyen helyzetekben keress bizalommal — nem gyógyítok, nem kezelek, online konzultációkban segítek rendszerszinten átlátni a folyamatokat és megtalálni a neked enyhülést hozó első lépéseket

24/08/2026

Van valami, amit ma már nem vagyok hajlandó megcsinálni.

Csakis annak vagyok hajlandó segíteni, aki legalább annyira akarja a változást, mint én. Ha jobban akarja, az még jobb. Másnak nem.

Régen sokszor úgy érkeztek hozzám emberek, hogy elmondták, mi a bajuk, majd nagyjából odatették elém az asztalra:
„oldd meg.”

Én pedig megpróbáltam.

Elmondtam, mit olvasson el, hogy jobban értse, mi történik vele.
Mit hallgasson meg.
Mit gyakoroljon.
Min kellene változtatnia.
Miről lenne érdemes lemondania.

És sokszor ezekből csak nagyon kevés valósult meg.

Én viszont akkor is beletettem az energiát.

Írtam.
Nyomtam.
Segítettem.
Támogattam.
Tartottam.

És szépen lassan elkezdtem kipótolni azt, amit neki kellett volna beletennie.

Időben.
Motivációban.
Döntésekben.
És néha még anyagi erőforrásokban is.

Ma már ez nincs.

Ha kell, elmagyarázom tizenötször.
Ha kell, keresek egy tizenötödik utat.
De csak annak, aki közben a saját részét is beleteszi.

Régen azt kérdeztem:
„Mit tehetnék még érte?”
Ma már előbb azt kérdezem:
„Ő mit akar még ezért tenni?”

Ehhez nekem is meg kellett tanulnom valamit, amivel szerintem nagyon sok ember egész életében küzd:
határt húzni.

És talán ez nem is csak szakmai kérdés.

Te hol tanultad meg meghúzni a saját határaidat? Vagy még dolgozol rajta?

(A kis táblám valós, és már egy ideje ez van rajta: NEM.)

🤍K.

Komplex, összetett tünetek. Reménytelennek tűnő esetek. Szétesett betegutak.
Napjainkban megjelenő, újszerű, nehezen érthető állapotok.
Ilyen helyzetekben keress bizalommal — nem gyógyítok, nem kezelek, online konzultációkban segítek rendszerszinten átlátni a folyamatokat és megtalálni a neked enyhülést hozó első lépéseket

22/08/2026

Van egy dolog, amiről azt hiszem, Ciprus lassan leszoktatott rólam.

A cappuccinóról. 😄

Én mindig a presszó–cappuccino vonalon mozogtam.

Aztán ideköltöztem, és egyszer csak mindenhol fredó.

Freddo reggel.
Freddo délelőtt.
Freddo délután.

És persze eleinte nem értettem.

Miért kell egy kávét teleönteni jéggel, felhabosítani, majd órákon keresztül iszogatni?

Ráadásul a végére már olyan vízízű, hogy az ember elgondolkodik, miért nem ivott inkább egy pohár vizet. 😂
Aztán eltelt három év.

És most már igen, így működöm én is.

És ha nagyon őszinte akarok lenni, kezdek rájönni, hogy lehet, hogy a környezetünk sokkal több mindenben alakít minket, mint gondolnánk.

Nem csak abban, hogy mikor dolgozunk.
Hanem abban is, hogyan kávézunk.
És lehet, hogy van ebben a freddoan valami, amit én csak most kezdek érteni.

☕️ Na, szerintetek miért pont így isszák itt a kávét?

Van egy tippem.
De előbb kíváncsi vagyok, ti mire gondoltok.

🤍 K.

Komplex, összetett tünetek. Reménytelennek tűnő esetek. Szétesett betegutak.
Napjainkban megjelenő, újszerű, nehezen érthető állapotok.
Ilyen helyzetekben keress bizalommal — nem gyógyítok, nem kezelek, online konzultációkban segítek rendszerszinten átlátni a folyamatokat és megtalálni a neked enyhülést hozó első lépéseket.

21/08/2026

Van egy olyan szakmai hibám, amire a mai napig emlékszem.

Pedig nem volt nagy dráma.
Nem lett belőle maradandó probléma, nem történt visszafordíthatatlan baj.

Mégis emlékszem rá.

Egy kliens vállövén szerettem volna változtatni. Dolgoztam a mellizmokon, ismert technikával, kontrolláltan.

Aztán egy ponton éreztem, hogy az idegek jeleznek.
És én még mentem tovább.
Mert úgy éreztem, hogy még lehet rajta változtatni.
Még egy kicsit.
Még ezt az egy dolgot.

A karja zsibbadni kezdett.

És két napig zsibbadt.

Szerencsére elmúlt. Nem maradt vissza semmi.

De az ember az ilyet nem felejti el.
Nem azért, mert onnantól kezdve félni kezd mindentől, amit csinál.

Hanem mert van egy pont, ahol már nem a technikai tudásod a kérdés.

Hanem az, hogy felismered-e időben, hogy elég.

És ez az a része a szakmának, amiről szerintem sokkal kevesebbet beszélünk.

Mert kívülről a jó szakember az, aki tudja, mit kell csinálni.

Belülről viszont legalább ilyen fontos az is, hogy tudja, mikor nem kell tovább csinálni.

Erre pedig nem emlékszem, hogy bárki külön megtanított volna.
Valahogy meg kellett tanulnom.

És talán éppen ezekből a történetekből értjük meg a legjobban, hogyan lesz valakiből az a szakember, akivé végül válik.

🤍 K.

Komplex, összetett tünetek. Reménytelennek tűnő esetek. Szétesett betegutak.
Napjainkban megjelenő, újszerű, nehezen érthető állapotok.
Ilyen helyzetekben keress bizalommal — nem gyógyítok, nem kezelek, online konzultációkban segítek rendszerszinten átlátni a folyamatokat és megtalálni a neked enyhülést hozó első lépéseket

Cím

Szegedin

Weboldal

https://koncsekkrisztina.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Koncsek Krisztina - krónikus betegség specialista. új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.