10/06/2026
A mai napon egy kedves hölgy érkezett hozzám Budapestről.
Már önmagában megtisztelő volt számomra, hogy ilyen távolról utazott el hozzánk egy kivizsgálás miatt.
Beszélgettünk, ahogyan mindig szoktunk: nemcsak a panaszokról, hanem az előzményekről, az életút fontos állomásairól is.
Ekkor mesélte el, hogy fiatalabb korában, várandóssága 18. hetében tudta meg, hogy kisbabájának súlyos fejlődési rendellenességei vannak. Spina bifida és több egyéb eltérés miatt a baba állapota az élettel nem volt összeegyeztethető. Meg kellett szülnie :( .
Azt mondta, ez volt élete egyik legnagyobb traumája.
Majd hozzátette, hogy világéletében nagyon szerette a zenét. Akkoriban sokat hallgatta Zalatnay Sarolta egyik dalát, amely segített neki túlélni azt a felfoghatatlanul nehéz időszakot.
És egyszer csak énekelni kezdett.
„Még meg sem érkezett, de már végleg elment...
Még nem is szólt, nem látott embert...
Arcom, mint kőszobor, Könnyek nélkül sírok...
Soha nem volt gyermekeimnek hidegek a sírok...
Ó, Uram, mi jöhet még?”
Őszintén mondom, kevés kellett ahhoz, hogy elsírjam magam.
Abban a pillanatban nem egy idős hölgy ült velem szemben. Hanem egy édesanya, aki hosszú évtizedek elteltével is ugyanazzal a szeretettel és ugyanazzal a fájdalommal gondol a gyermekére.
Orvosként megtanulunk diagnosztizálni, kezelni, műteni.
Megtanuljuk, hogyan kell nehéz döntéseket meghozni. De az ilyen találkozások újra és újra emlékeztetnek arra, hogy minden lelet mögött egy emberi történet áll.
És arra is, hogy vannak veszteségek, amelyekkel talán együtt lehet élni, de amelyeket soha nem felejtünk el.
Ma egy kicsit másképp mentem haza.
Talán hálásabban. Talán érzékenyebben.
És egy kicsit szorosabban öleltem meg azokat, akiket szeretek.
Ha ezt olvasod, és neked is van egy gyermeked, akit túl korán kellett elengedned, szeretném, ha tudnád: nem vagy egyedül. Az emlékezésnek helye van az életünkben. A szeretet pedig nem múlik el az idővel.
Azért osztom meg ezeket a történeteket, mert hiszem, hogy egy-egy megélt sors, egy őszinte történet másoknak is erőt és támaszt nyújthat a nehéz időszakokban.
