19/06/2026
Mérhetetlen ERŐS KAPCSOLATI tisztulás VAN! Más emberek válnak fontossá…
A Kos Chiron utolsó napjai! Újabb korszakzáró és megindító jegyváltás június 19-én 🤍🙏🏻
Mire beköszönt a július, lesznek, és vannak olyan érzelmi kötődések bennünk, amiket egyszerűen nem lehet és már nem éri meg tovább cipelni.
Nem azért, mert az emlékek köddé válnak, nem azért, mert minden érzés hirtelen, egyik napról a másikra kikapcsol vagy elmúlik. Van, amit örökké viszünk magunkkal...
De valami tagadhatatlanul tompul, alakul át, anélkül, hogy bármit is tennénk érte.
Lehet, hogy egyik reggel úgy ébredünk fel, hogy valami távolabbra került tőlünk és már nem nyel el mélyen érzelmileg annyira, mint előtte.
Lehet, hogy sokkal objektívebbek tudunk lenni olyan érzelmi helyzetekben, amikben előtte kicsúszott a lábunk alól a talaj.
A tisztánlátás kezd erősebbé válni az érzelmi megszokásnál, a ragaszkodásainknál és egészen távolinak is tűnhetnek most olyan érzelmek, amikbe valaha görcsösen kapaszkodtunk és kitöltötték a mindennapokat és a lelkünket is.
Ez az a csendes változás, ami júniusban kibontakozik és egy egészen más energiatérbe helyez júliustól.
Sokan észrevettétek, hogy a túlzott magyarázkodás kényszere egyre gyengül bennünk.
A megerősítés hajszolásának vágya veszít a lendületéből és már nem akarunk mindenáron azért küzdeni, hogy mások elfogadjanak, hogy kapcsolatok megmaradjanak. Jó ideje tart ez a folyamat bennünk, de most érünk egy igazi fordulóponthoz.
Azok az emberek, akik egykor végtelen helyet foglaltak el a gondolatainkban, a szívünkben, elkezdik megmutatni, hogy valójában békét hoznak-e, vagy csak érzelmi intenzitást...
Kollektíven is sokgenerációs mintázat az, hogy nem látjuk a kölönbséget a ragaszkodás és az összetartozás között. Egész életünket azzal töltjük, hogy összetévessztjük a kapcsolódást a függéssel, a szorongást a tiszta kémiával, aztán csodálkozunk, hogy a szerelem vagy egy emberi kapcsolat miért olyan kimerítő, vagy bántó.
De ez a mérce most változóban van bennünk.
Ami egykor izgalmasnak tűnt, az hirtelen fárasztóvá válik. Ami elengedhetetlennek tűnt, azt most elkezdhetjük furcsán lezártnak érezni.
És önmagunk azon verziójához, aki képes volt elviselni a következetlenséget csak azért, hogy elkerülje a kapcsolat elvesztését, egyre nehezebb és nehezebb visszatérni már...
Már nincs visszaút.
Az ajtó bezáródott és nem kell a kilincset feszegetni.
Ez az időszak nem elvesz tőlünk. Nem vesz el kapcsolatokat, embereket. Olyanokat semmiképpen, akik valóban mindig is hozzánk tartoztak. De csendben és visszafordíthatatlanul leleplezi azt, ami csak azért maradt életben, azért tudott még mindig továbbmenni, mert folyton feladtuk önmagunkat a fenntartásáért.
És őszintén? ....amint ez a felismerés leülepedik, valami belül elkezd magától átrendeződni.
Más emberek válnak fontossá, és egyre többen nem. Mérhetetlen erős tisztulásba érkeztek a kapcsolataink, és nem tudjuk nem érezni azt a minőségi váltást, amiben tisztán ki tudjuk mondani magunknak - még ha kicsit remegő térdekkel is...- hogy ezt vagy azt bizony már nem akarjuk. Mert az Új Én nem tud már magában paktumot kötni vele.
Más döntések tűnnek helyesnek, mint előtte és igazán meg sem tudjuk magyarázni, hogy miért. Nem is kell.
Egyszerűen így érezzük igaznak, helyesnek a mostani önvalónkhoz és kezd valóban megjelenni bennünk végre az erő, hogy ehhez tartani tudjuk magunkat és végre önmagunkhoz igazodjunk mások helyett.
Ennél azonban sokkal többről van szó.
Más ajtók kezdenek megnyílni bennünk abban a pillanatban, ahogy abbahagyjuk a régi érzelmi idősíkok, idővonalak vonszolását olyan helyekre bennünk, ahová azok már nem tartoznak.
Ez a jelenünk valósága, ami végre elkezd felzárkózni ahhoz, akivé váltunk útközben...
Kos Chiron...búcsúzunk.
Eszter 🤍🌟
Csillagszirmok
🔒 A megosztásokat köszönöm! ☺️🙏🏻
Az oldal teljes tartalma jogvédett, írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre, oldalra mutató linkkel lehet!
Köszönöm, ha ezt tiszteletben tartod.
(Kép: Pinterest)
