22/08/2026
🌈 Milyen valójában a szivárványvárandósság?
Tudom, milyen úgy várni egy babát, hogy közben már tudod, milyen érzés elveszíteni egyet. Én ezt kétszer éltem át. A pozitív tesztnél nagyon boldog voltam, de a boldogság mellett ott volt bennem a félelem is. Egy ultrahang után megkönnyebbültem, aztán néhány nap múlva újra aggódni kezdtem. Figyeltem a testem minden rezdülését. A 12. hét sem jelentette azt, hogy egyik napról a másikra eltűnt volna a félelmem. Mert ha egyszer már megtörtént, tudtam, hogy újra megtörténhet.
És talán azt is nehéz kívülről megérteni, hogy ilyenkor még kötődni is nehéz...mert mi van, ha őt is elveszítem? Én is próbáltam egy kicsit távolságot tartani, mintha így kevésbé fájna, ha megint baj történne. Közben pedig sokszor azt mondták nekem, hogy „ne aggódj ennyit”, „árt a babának”, „most már túl vagy rajta” vagy hogy „próbáld meg élvezni a várandósságot”. Csakhogy nem lehet csak úgy eldönteni, hogy mostantól nem aggódsz.
Lehet nagyon várni a babát, miközben ott van benned az elveszített babák hiánya is. Lehet egyszerre örülni, félni és reménykedni úgy, hogy közben már tudod, milyen érzés, amikor a remény szertefoszlik. Én is akkor értettem meg ezt igazán, amikor benne voltam. Nekem a szivárványvárandósság arról szólt, hogy megpróbáltam újra bízni, miközben már tudtam, milyen könnyű elveszíteni azt, akit ennyire várok.
Ha te is szivárványbabát vársz, szeretném, ha tudnád, hogy nem kell szégyellned, ha nem tudsz felhőtlenül örülni. Nem kell gyorsan túl lenned a korábbi veszteségen, és az sem baj, ha idő kell ahhoz, hogy igazán el m**d hinni: most talán minden rendben lesz.
A gyász és az öröm megférhet egymás mellett. 🌈
Augusztus 22. a szivárványbabák világnapja.
Fotó: Pinterest
