04/09/2026
Majdnem nem tettem ki ezt a posztot. Nem a szokásos boldog, jóérzést adó tartalom, de őszinte és fontos az őszinteség.
Ahogy a nagykerben sétálgattam, folyton azt kérdeztem magamtól, miért kezdtem ebbe bele sok évvel ezelőtt... Biztosan nem több polcnyi szintetikus koponya alakú napkőért vagy kancsal szemű jáde kondorkeselyűért. Sokkal inkább az ásványokért magukért, a lassúságért, azért a tiszteletért, ami jár annak amit a Föld évezredeken át formált.
Nincs rendes válaszom arra hogyan lehetne jobb ez az egész iparág. Lehet hogy itt is az út a visszafejlődés. Csak azt tudom hogy én inkább kevesebbet csinálok, de úgy, hogy komolyan is gondoljam és olyan darabokat amiket hosszú éveken át szeretnek, még ha tovább is adják másnak.
Ez persze most ásvány témájú, de ugyanez igaz szinte minden kacatra amivel körbevesszük magunkat: a rengeteg szezonális műanyag dísz, a 3d nyomtatott bármik, a plüssállatkák, szinte bármivel túlzásba lehet esni. Képesek vagyunk nagyobb lakást/házat fenntartani azért hogy elférjenek a cuccok amikre amúgy semmi szükség.
Hol van a te határvonalad a jelentőségteljesség és a csak egy plusz tárgy amit vettem hogy kielégítsem a vágyam között?
