18/12/2018
Az életünk nem aszerint alakul, amilyenek az elképzeléseink, hanem aszerint, amilyenek vagyunk. Itt és most csak olyan minőség tud megérkezni hozzánk, amilyenek itt és most vagyunk. Amilyen változásra vágyunk a külvilágban pontosan olyan változásra vágyunk önmagunkban, csak még nem tudatosítottuk. A külvilág elfogadását önmagunk elfogadásával, a külvilág megváltoztatását önmagunk megváltoztatásával érhetjük el. Tudom...elméletben már elcsépelt, a gyakorlatban működtetés viszont még elenyésző eredményt mutat.
A spirituális önmegtévesztések tömkelegével ködösítjük el ezt a törvényt önmagunk elől, miközben mások életében könnyebben észrevesszük, hogy ez így működik.
Néhány példa arra (és senkit nem szándékszom megbántani, mind személyes tapasztalásból letisztult felismerés), amikor (ritka kivétellel) önmagunkat próbáljuk megvezetni, és a nekünk szánt üzenetet visszapostázzuk a feladónak:
A kapcsolataink felbomlanak, megszakadnak, konfliktusaink vannak, de azzal magyarázzuk, hogy hirtelen túl magasra fejlődtünk ahhoz, hogy a környezetünk követni tudjon.
Némely esetekben egy bennünk alakuló minőségi változás tényleg hozhat ilyesmit, de akkor is fontos üzenete van minden egyes kapcsolatnak, amely épp átalakul körülöttünk, és egy kapcsolat soha nem csak az egyik fél hibájából bomlik fel. Sok esetben épp itt van számunkra elrejtve a belső változásunk valamely fontos kulcsa. Aki leválik az is fontos üzenetet hagy maga után.
Azt gondoljuk, hogy tudjuk, hogy a másik ember hogyan érez, hogyan viszonyul hozzánk, és a viselkedését saját javunkra fordítva magyarázzuk, ahelyett, hogy valóban szembenéznénk azzal, amit a konkrét tények mutatnak, ami pedig pontosan tükrözi azt, hogy hol tartunk mi ebben a pillanatban.
Ha valaki nem akar velünk kapcsolódni, vagy nem úgy akar kapcsolódni, ahogy szeretnénk, akkor bármennyire is szeretnénk másképp látni, de ez azt jelenti, hogy nem vagyunk megérve még arra, amire vágyunk. Nincs olyan, hogy az egyik fél teljesen kész van, de a másik még vacakol. Nem várakozni kell, hanem mélyebbre ásni önmagunkban. Így bukkanhatunk rá azokra a korlátokra, vagy meglépnivalókra, amellyel mi magunk gátoljuk a fejleményeket. Vagy rábukkanhatunk azokra az illúziókra, amelyekkel elhomályosítottuk a tisztánérzékelésünket valamivel vagy valakivel kapcsolatban, mert nem mertünk a valósággal szembenézni.
Azért maradunk benne egy kapcsolatban, vagy munkahelyen, illetve bármilyen helyzetben, ami már nyilvánvalóan rossz nekünk és nem szolgálja senki fejlődését, mert azt gondoljuk, hogy meg kell mentenünk a társunkat, a gyerekeinket, a világot, mert spirituálisan magunkhoz kell emelnünk a másikat, mert féltjük őt, mert ez egy karmikus kapcsolat, helyzet stb. De valójában arról van szó, hogy félünk változtatni. Inkább egy rossz, de biztos valami, mint egy ismeretlen "kitudjami". Pedig önmagunk (és mindenki) felszabadítását ilyen esetekben az elengedés jelentené.
Vagy ennek a másik oldala, azt gondoljuk, hogy minden nem működő kapcsolatból a lehető leggyorsabban ki kell lépnünk, vagy egy-két olyan helyzet miatt, ami nem az elképzeléseink szerint alakul inkább neki sem kezdünk, mert egyszer csak, sok-sok próbálkozás, keresgélés után belebotlunk a nagy Ő-be (az igaziba, duálpárunkba, ikerlángunkba stb), aki minden szempontból ideális számunkra. Hát nem. Nincs ilyen a párkapcsolati lottó-szelvényen, bármennyire is megválogatjuk nem tudunk olyant bevonzani, aki nem a mi tükrünk, aki nem ugyanazokat a gombokat fogja benyomogatni, amelyek miatt az összes többitől elmenekültünk. Ha nem oldottunk fel egy problémát az egyik kapcsolatban, nem fog a gép jobbat dobni. Nem az Ideális Társat kell megtalálnunk, hanem nekünk azzá válni, olyan minőségeket működtetni, amire vágyunk.
Azt gondoljuk, hogy ha spirituális úton járunk az:
- mentesít a szenvedéstől, a megtapasztalnivalóktól
-feljogosít arra, hogy kéretlenül jótanácsokat osztogassunk, vagy beleszóljunk mások életébe
Illetve ha elég sokat láttunk, olvastunk a felébredettségről, a megvilágosodásról, akkor van, hogy az egó elkezdi imitálni a megvilágosodott viselkedést, hisz többé már nem vagyunk hajlandóak lealacsonyodni a saját szintünkre (Heammawihio nyomán), majd csodálkozunk, hogy környezetünk nemhogy elismerné, hanem épp hogy elutasításban részesül eme magasztos megnyilvánulásunk, hisz a környezetünk pontosan érzékeli a jelmez mögötti valóságot.
Ez csupán néhány körmönfont játéka az egónak...hogy tetten érhessük magunkat...hogy tisztítsunk...egyszerűsítsünk...ne kifele keresgéljünk, ne a világgal hadakozzunk, hisz annyi időt és energiát elpazarolunk fölöslegen, mialatt minden eszköz ott van bennünk ahhoz, hogy az életünk és önmagunk mesterévé válhassunk.
Botos Orsolya
