17/06/2026
Tavaly írtam, de időtálló a szöveg.
Sok emberrel beszélgetek nap mint nap. Természetes, hogy beszélgetek, hiszen ez a “munkám” hivatásom, szeretek beszélgetni és hallgatni is. Az elmúlt rövid időszakban két ismerősöm is ugyanazt a számomra megdöbbentő történetet mesélte, hogy egy közeli családtagja azt mondta neki egy vita hevében, hogy “dögölj meg!”…
Amikor valaki nincs rendben, akkor másokat bánt, a haragját kifelé fordítja és a fájdalma mondat vele nagyon súlyos dolgokat, amit nem úgy gondol valójában és nem is érzi a szavai súlyát. A lényeg, hogy valakit megbántson és ezáltal ne egyedül fájjon, hanem fájjon mindenki!
Ha ezt a sértést egy idegen teszi abban az esetben is nagyon bántó és sokkoló tud lenni, főleg ha egy közeli családtag, egy gyermek, egy testvér teszi. Ezt senki nem érdemli, hogy így bánjanak vele, bármi is a bűne, bármit is tett.
Hogyan folytatódik így a családi történet?
Sokan úgy vélekednek, hogy jaj hát mit csináljak vele mégiscsak a gyerekem, a testvérem, nem tudok, nem szabad haragudni rá. Ha így gondolkodik valaki és megbeszélés, bocsánat kérés és megbocsátás nélkül minden megy tovább, akkor ez újra és újra meg fog történni. Hiszen nincs tisztelet, nincs megbánás, bocsánatkérés és nincs jóvátétel, azaz nincs fejlődés a kapcsolatban. Az pedig biztos ha nincs fejlődés akkor hanyatlás van.
Mi volna a helyes viselkedés?
Nem egyszerű megvalósítani, azért felvázolom építő jelleggel.
Nem kell a vérségi kötelék égisze mögé bújni és mintha mi sem történt volna túllépni a történteken.
Amikor egy családtagról beszélünk, méginkább elvárható a szeretet és a tisztelet, az egymás védelme, az összefogás. Amennyiben ez nem tud teljesülni, joga van minden sértettnek kifejezni azt, hogy ez a viselkedés fájó a számára és megbántva érzi magát, hogy a tettes érezze, hogy túlment egy fontos határon. Ebből tud fejlődni a sértett is hiszen nem könnyű megbocsátani és aki az elkövető ő pedig nagyot léphet előre amennyiben érti - érzi, hogy ez nem volt helyes és bizony itt a jóvátétel segít, nem pedig a hallgatás vagy a további harag.
Az emberiségnek ezt a leckét biztosan meg kell tanulnia, hogy senkinek nincs joga bántani másokat. Ne engedjétek meg, hogy bántsanak benneteket, vagy ha megtörténik igenis legyen következménye.
Nem volt szándékom ilyen hosszúra nyújtani ezt az írást, de még egy gondolat ide kívánkozik.
Fontos megkülönböztetni a két dolgot miszerint, amikor szándékos a bántás, vagy amikor akaraton kívül megtörténik.
Abban az esetben amikor szándékos sértegetés, megbántás történik, az nagyon súlyos tudatlanságra utal. Amikor viszont akaratán kívül valaki mégis megbánt és amint tudatába kerül tettének, akkor megkövet és tud bocsánatot kérni, igyekszik jóvátenni, az pedig a fejlődésre, tudatosodásra utal.
Minden esetben jogod van megvédeni magad ha bántanak. Az elhallgatás azért nem segít mert a családi tudattalanban benne marad ez az energia és a későbbi generációkra áttevődik a bántás, a fájdalom és kész is a transzgenerációs történet, lehet menni a gyerekeknek, unokáknak családállításra, mert a történet addig ismétlődik, amíg valaki meg nem oldja.
Induljunk hát a szeretet felé, mindenki onnan, ahol éppen tart.
Áldás az Úton,
Ildikó