23/08/2026
Azt írtam az előző posztban, hogy a következő a vízről fog szólni. Kicsit több időbe tellett összeszedni hozzá magam, mert kavarognak a gondolatok és érzések...
Szóval a helyzet az az, hogy kifogyott a fúrt kutunk. Pontosabban szólva, a kút nyugalmi vízszintje annyira alacsonyra szállt, hogy a szivattyú szívócsonkja már nem éri el, tehát nem tudok róla öntözni. Tovább toldani a szívócsőbe már nem lehet fizikai törvényszerűségek végett. Az ásott kutunk 20 perces öntözést tud adni, a szabadföldi részt szoktam vele hűteni, de nem számít érdemi kijuttatásnak.
A fóliák, a szabadföldi ágyások vízdiétán vannak, zajlik az igazi szárazság-tűrés tesztelés... A kápiák megégtek a fóliában, a tv paprika csak lecsó minőséget terem. A csípős (baccatum) paprikák jobban bírják, a paradicsomok is teremgetnek, bár gyorsan puhulnak (őket már 2 éve csak fóliában tartom, mert kinn szétégnek). Szabadföldön a sütőtök kényszerérik, a lombja leszárad, a fűszerpaprikát már nem kell felvigyem a padlásra szárítani. A cukkinik meglepően jól bírták az idén feltalált "Farm Sandwich" módszerrel, sokat segített nekik, ők csak 2 hete adták fel a harcot. A másodvetés tarlórépából egy sem se kelt ki. Még a gyom se nő.
Volt egy jó megérzésem, amikor előző télen elkezdtem gyűjteni a mediterrán szárazságtűrő fajokat, fajtákat... A Desert Watermelon valahogy száraz lombbal is hatalmas terméseket képzett, a viasztök megmaradt aprajafalvában, a Mango Melon ontotta a termést a fóliában, viszont a varangybőr dinnyéim nap felé forduló oldala mindegyik napégett. A kafferdinnyék kicsit besápadtak, de még bírják.
Na de vissza az alapproblémához. Úgy építettük ki a rendszert, hogy át lehessen kötni vezetékes vízre. Ez lenne a megoldás? Most alulárazott a víz, de a fenntartható rendszerhez előbb-utóbb emelkednie kell az áraknak. Hogyan termeljük ki a vízdíjat? Egy teljes öntözési kör az egész kertben 6 köbméter vizet igényel. Ez egy nap. Szezonban a fóliákat kétnaponta kell öntözni: csak szorozzuk fel. Terheljem a vásárlókra, közös tehervállalás alapján? Vagy vigye el a terhet csak a kerti bevétel?
Tanácsolták, hogy fúrassak egy újabb, szélesebb kutat, amibe befér a csőbúvár. Ez több milliós beruházást jelent. Földbe süllyesztett 10 köbös vizgyűjtő tartály kiépítése 1.5 millió forint - és 10 köb csak 10 órát jelent a fóliákban. (Vizgyűjtő tartályunk van 4 db, de azok nincsenek hátravezetve a veteményesbe, amúgy elöl a díszkertre és a málnásra se elegek).
Most nem tudom, hogyan tovább... Jelenleg csak a veszteségérzet folytogat: 10 éven át dolgoztam és gyűjtöttem arra, hogy megvegyem ezt az ingatlant, és további kemény, munkával teli 5 évünk van a gazdaság kiépítésében. És most elvágták a cérnaszálat, amin függött. Hogyan találjak egy új utat 15 év meghatározott iránya után, lassan 50 évesen? Amikor még annyi ötletem volt, mit lehetne kihozni a kertből...
Aki érdeklődik az ország kiszáradásának témájában, rengeteg írást, véleményt, infót talál a világhálón, nem ismételném ezeket. Csak igazolom egy lokális példával, kiegészítve azzal, hogy mit él meg egy gazda, akinek ez a hivatása.
Rendszerszintű változásra lenne szükség, aminek eredményét talán már nem fogom megélni, vagy nem aktív koromban, mert még mindig nem akkora a baj, hogy a tömegek ingerküszöbét elérje, még mindig csak elszigetelt helyi akciókról tudunk az utolsó utáni órában. Az alkalmazkodó növénytermesztés ideájával teljesen egyetértek, mindenhol azt kellene termeszteni, amire az adottságok alkalmasak. Teljesen rendben van, hogy ha nincs vizem, nem nálam lesz a roppanós fehér paprika, de vajon mit szól a vásárló, ha helyette kandírozott kafferdinnyét vagy homoki babot viszek? Nem csak a növénytermesztésnek kell alkalmazkodónak lennie... A gazdának új gondolkodás, új technológiák mellett új értékesítési utakat, módokat is ki kell ám találnia.
Amíg a boltban le tudjuk venni a polcról az import friss zöldséget, igazából mindegy is. Csak hát így a probléma látszatra megoldódik, valójában azonban kettéválva létezik tovább: mi lesz a magyar gazda életpályájával, és ahonnan a zöldség származik, ott milyen módon és áron készül el, jut el hozzánk a zöldség?
Félreértés ne essék, én is nehezen mondanék le a lecsóról, mert igen szeretem. De a piacon évek óta vezetem be a méteres babot, a spagetti tököt, a raktáramban bab helyett szegletes lednek, lencse és fagyasztott tavaszi cukorborsó van. Kis változtatások is sokat érnek.
A piacozást minden bizonnyal abba fogom hagyni, de a kutatás, alkalmazkodás, a kommunikáció marad, és ha télen, tavasszal van egy kis csapadék, akkor megterem pár dolog a családnak. Nyári zöldségekért pedig egy helyi gazdaságot fogok megkeresni, akiknél még van víz...
